Modemes Internet-elérés WindowsCE/Palm OS alatt 2

A Hayes-parancsok. 3

A Hayes-parancsok maximális hossza. 5

Vonalkapcsolt megoldások. 6

Analóg telefonhálózati modemek. 6

Szabvány GSM... 6

HSCSD (High-Speed Circuit Switched Data) 7

A csomagkapcsolt megoldás: a GPRS. 8

A GPRS adatfiókok. 11

Egyéb trükkök. 13

GPRS-szolgáltatók Magyarországon. 13

Vodafone. 13

Előfizetéses konstrukciók. 14

Feltöltőkártyás konstrukciók. 14

Technikai adatok. 14

Westel 14

Előfizetéses konstrukciók. 14

Feltöltőkártyás konstrukciók. 15

Technikai adatok. 15

Pannon GSM... 15

Előfizetéses konstrukciók. 15

Feltöltőkártyás konstrukciók. 15

Technikai adatok. 16

Kábel, infra, Bluetooth: kommunikáció a modemmel 16

A WinCE 3.0 előtti gépek: az IrDA registry hack. 18

A Bluetooth használata. 18

A párosítás. 19

A DUN felfedezése. 21

Általános téveszmék. 28

A soros port sebessége. 28

Egyéb paraméterek. 29

IP header/software tömörítés. 29

A V.42bis. 29

Mik azok a Connection-ök?. 30

Connection-csoportok. 31

'Work' és 'The Internet' 32

Mire lehet használni egy üres, connection-öket nem tartalmazó csoportot?. 38

Az Internet Settings/My ISP előre definiált csoportok és a proxy-k. 38

Tömörítő proxyk. 40

RabbIT. 42

ziproxy. 42

WebWarper 42

A Microsoft ActiveSync default hálózata. 47

A Pocket Outlook default hálózata. 49

Dialing location-ök, azaz az éppen használandó, helyfüggő előtétszámok szabályai (tárcsázási paraméterek) 51

Kapcsolat létrehozása WinCE 1.0/2.0/2.11 alatt 55

Kapcsolat létrehozása Pocket PC (2000) alatt 59

Kapcsolat létrehozása Pocket PC 2k2 (2002) alatt 63

Kapcsolat létrehozása WM2003 alatt 70

Palm OS. 73

Windows alatti internet-elérés. 78

Linux alatti internet-elérés. 79

A hosszú +CGDCONT-parancsok WinCE alatti problémája. 79

WM2003 registry hack. 80

A terminálablak-alapú megoldás. 83

Külső Internet-dialerek használata. 84

Alice Connect 85

Running Voice. 86

connect2internet 87

pocket PhoneTools 4. 87

Hosszú +CGDCONT-parancsok problémája - összefoglalás. 89

Ajánlott fórumok. 90

Modemes Internet-elérés WindowsCE/Palm OS alatt

A különböző PDA-s fórumokon vissza-visszatérő kérdések özöne kapcsolatos a PDA-k  és a mobiltelefon közötti, internetezést lehetővé tevő kapcsolat létrehozásával. Jelen cikkemben megmutatom, hogy milyen pofonegyszerű ez az egész. Ezen felül, megszállott PDA- muzeológusként arra is sort kerítek, hogy megmutassam, még a legrégibb, legócskább Windows CE gépeken akár infra kapcsolaton keresztül, kábelek nélkül (!!) is nyugodtan netezhetünk. Sokan ui. el sem tudnák képzelni, hogy az esetleg a szekrény mélyén lapuló WindowsCE 1.0-s gépükkel is lehet infrán keresztül Webet böngészni és levelezni, ugyanis erről a Neten az égvilágon semmilyen információ nincs. (Emiatt természetesen ez a cikkem a sok esetben 100%-ig az én általam felfedezett/kidolgozott hack-eket is ismerteti.) Ezen felül, foglalkozom a Palm OS-alapú, valamint a Windows-os/linuxos gépek dial-up-témájával is.

 

A cikk meglehetősen hosszú, de moduláris, így egyes részei büntetlenül kihagyhatók. Ha pl. Palm OS-es géppel szeretnénk netezni GPRS-en keresztül, akkor a modemes, ill. a GPRS-es bevezető (hogy tudjuk, miért van szükség pl. egy extra stringre, mik azok az adatfiókok és egy telefonon hol állíthatók be stb.) után egy az egyben átugorhatjuk a WinCE-s netezéssel foglalkozó szekciókat (kivéve talán a tömörítő proxykkal foglalkozót, mert annak a Palm OS-felhasználók is nagy hasznát vehetik). Ha viszont WinCE/PPC gépen szeretnénk megtenni ugyanezt, akkor ajánlom a legrégebbi WinCE gépek bekonfigurálási leírásának átolvasását is, ugyanis annak ismerete szükséges lehet annak a megértéséhez, hogy a legújabb PPC verziókban miért úgy működnek egyes dolgok, ahogy. A hosszú +CGDCONT-parancsok problémájával foglalkozó fejezetet inkább csak a haladó PPC-s felhasználóknak valók, bár egyes szekciói (pl. a terminálokkal vagy a tárcsázóprogramokkal foglalkozó) hasznosak lehetnek másoknak is, mert sok "műhelytitokról" lebbentik fel a fátylat. (Természetesen áll az, amit azokban a szekciókban is említek: szinte biztos, hogy NEM kell az adott eszközökhöz nyúlnunk. A V.42bis hiánya miatt pl. a PPC2k/PPC2k2 op. rendszerek kivételével egyik internet-tárcsázó programot sem ajálom köznapi PPC-s használatra. Inkább egy kicsit többet vacakoljunk a telefon felkonfigurálásával, de legyen bekapcsolba a V.42bis. Ez mindenképp meghálálja magát)

 

Vágjunk is bele. Először is, nézzük át, milyen modem-alapú Internet-kapcsolódási módszerek vannak (normál analóg/GSM/HSCSD/GPRS), milyen modemet (a GSM telefonok egyben modemek is, így esetükben természetesen magáról a telefonról beszélek) érdemes venni. Ezek után, cikkem nagy részében, azt tárgyalom, hogyan "köthetjük össze" a modemet a PDA-nkkal (vezetékkel / infrával / Bluetooth-szal), majd azt, hogy hogyan konfiguráljuk fel a PDA-nkat úgy, hogy azzal valóban felléphessünk az Internetre.

 

Ez utóbbi két rész minden jelenlegi, a PDA-kkal használt modemtípusra (normál analóg, GSM, HSCSD, GPRS) érvényes. Ez azt jelenti, hogy akár egy normál analóg modemet kötünk a PDA-nkra, azon is nagyon hasonlóan kell majd beállítani a kapcsolatot és felcsatlakozni a hálóra, mint pl. a GPRS esetén. Ezt mellesleg elsősorban az teszi lehetővé, hogy mindkét extenzíven tárgyalt op. rendszer (WinCE és Palm OS) ugyanúgy kezeli az összes típusú (modemes) csatlakozási módot (normál analóg /GSM/HSCSD/GPRS). Ez azt jelenti, hogy bármilyen típusú modemet használjunk bármilyen típusú PDA-n, gyakorlatilag teljesen ugyanolyan beállítási lépések mellett tehetjük ezt. Nem mellesleg azzal is együtt jár ez, hogy egy adott gép/op. rendszer-verzió tervezésekor még egyáltalán nem, vagy csak tervezési fázisban létező technológiákat használó (pl. GPRS, HSCSD, EDGE, UMTS stb.) a legrégebbi, 96-ban tervezett gépeken (lásd pl. Win CE 1.0) is lehet használni. Ez hihetetlen előny egy restriktívebb modellel szemben.

 

Tehát: a használt protokollt/átviteli közeget tekintve, négyféle modemmel lehet dolgunk (az elavult és egyre kevésbé használt ISDN-t nem ide számítva; a kábelmodemeket, a netmegosztást stb. pedig majd egy külön cikkben tárgyalva):

 

 

Ezeket a protokollokat/átviteli közegeket, ill. az azokat nyújtó szolgáltatókat külön, bővebben is bemutatom az alábbiakban. Ezután egy másik, fontos kérdés következik: a modem hogy csatlakozik a számítógéphez. Ennek jelenleg három általánosan használt módja van: a vezetékes (soros), az infravörös és a Bluetooth-on keresztüli. Ezzel foglalkozik majd az ezután következő szekció.

 

A Hayes-parancsok

Bármilyen protokollt használjon a modemünk, egyvalamiben biztos lehetünk: abban, hogy az ún. Hayes-parancsokkal tudjuk vezérelni (a gép is ezt teszi, amikor kitárcsáz).

Egy analóg modem vagy mobiltelefon mindig ugyanúgy egy modemnek fog látszani a számítógép számára, teljesen függetlenül annak típusától és protokolljától. Ez órási fegyvertény, hiszen így válik lehetővé az, hogy bármilyen protokollal működő modemet használhassunk bármilyen gépről, aminek van soros portja (amivel természetesen ekvivalens a Bluetooth, illetve az infra is).

 

Ezek a Hayes-parancsok azt mondják meg a telefonnak, hogy pl. reseteljen (ATZ), töltse vissza a gyári beállítást (AT&f), tárcsázzon (ATDT<szám>) vagy állítson be egy adatfiókot.

 

Az összes Hayes-parancsot, ha magában adjuk ki, AT-vel kell kezdenünk. Ez pl. arra vonatkozik, amikor egy terminálablakból (ezt majd később látjuk, micsoda), vagy a Palm OS Init String mezőjéből (esetleg az ebben a cikkben nem bemutatott, extrém esetekben, pl. egyes Sony Cliék esetében viszont használandó scriptelésnél) akarjuk kiadni - ilyen esetekben az elején mindig szerepelnie kell az AT-nek. A WinCE-ben az ominózus Extra Settings (special modem commands may be inserted into the dial string) (WinCE 1.0/2.0/2.11 gépeken), ill. Extra dial-string modem commands (utánuk, azaz többek között az összes Pocket PC-n) szövegmezőbe az indító AT nélkül kell beírni ezt. Erre a kis különbségre feltétlenül figyeljünk, mert a PDA nem jelez hibát; "csupán" a modem nem csinálja meg, amit akartunk tőle, mert nem biggyeszti hozzá/vágja le az init stringhez/ről a hiányzó/felesleges AT prefixet.

 

A WinCE-nél elmondottak igazak a Windows Control Panel/Phone and Modem Options/Modems/Properties/Advanced fülén levő Extra Settings - Extra initialization commands szövegbeviteli mezőjére, azaz ide sem kell a kezdő AT.

 

Megjegyzés: a következőkben az init/extra string alatt ugyanazt értem: azt, amit a Palm OS, ill. WinCE alatt a fent megnevezett mezőkbe írunk. Megjegyzem, hogy az általánosan használt és megszokott terminológia a Palm OS alatt is használt init string; a WinCE, sajnos, nem ezt a konvenciót használja.

 

A parancsokat összevonhatjuk; ilyenkor az előbb álló hajtódik végre legelőször, s í. t. A parancsokat nem kell elválasztani egymástól semmivel; kivétel, amikor az paramétereket vár. Ekkor nem árt utána egy pontosvessző (ahogy az egész init string végére sem - az különösen az "érzékenyebb" GSM telefonoknál, mint pl. a Siemens S55, fontos).  Ilyenkor az AT-t természetesen csak az egész parancslánc legelejére kell leírnunk (a WinCE fent vázolt egyetlen szövegmezőjének a kivételével). Ezáltal lehetővé válik az is, hogy egyetlen init stringben tetszőlegesen sok tevékenységet végezhessünk (pl. resetelhessük a modemet, utána a minőségi paramétereket beállíthassuk, végül beállítsuk az APN-t, a DNS-t és a V.42bis-t). Persze csak akkor, ha az kifér: WinCE alatt ez egyáltalán nem garantált (a Palm OS tervezésekor ebben is előbbrelátóak voltak).

 

Egy életből vett példa az init string hasznosságára: sok olyan esettel találkoztam már, amikor a telefont általában minden egyes kapcsolatfelépítés előtt resetelni kell, de legalábbis a gyári beállításokat vissza kell tölteni. Ilyen pl. a Siemens S55, ill., bizonyos esetekben, a Nokia pár modellje. Ekkor nem kell nekünk kézzel újraindítanunk a telefont (ez Nokiánál van; S55 esetében "elég" ki/be kapcsolnunk a menüjében az infrát vagy a Bluetooth-t), hanem az init string legelején levő Z&f gondoskodik minderről. Egy példa erre a Siemens S55 + Zire71 kapcsolatban használandó init string (itt reset nélkül), ahol félkövérrel emeltem ki a gyári beállításokat visszatöltő parancsot:

 

AT&f+CGQREQ=;+CGDCONT=1,"IP","<APN neve>","",1,1;

 

Ez az init string így, ahogy van, (sokszor) nem alkalmazható a Westel GPRS-szel, mert ott a DNS-t (ami itt dinamikus, azért van az 5. paraméterben "") (általában) meg kell adnunk!

 

Tehát: ha azt vesszük észre, hogy a telefonunkat újra kell indítanunk minden egyes kapcsolódás előtt, akkor, ha volt extra stringünk, annak az elejére, (közvetlenül az AT után Palm-on), szúrjuk be a Z&f­-et; ha pedig nem volt, akkor hozzunk létre egy ilyen tartalmút.

 

Az általános Hayes-parancsokról a http://docs.kde.org/en/3.1/kdenetwork/kppp/appendix-hayes-commands.html és http://www.spiralspider.demon.co.uk/reference/content/hayes.htm oldalakon találjuk talán a legjobb összefoglalót. Kifejezetten az Ericsson telefonoknak az ezeken az oldalakon természetesen nem megtalálható, specializált plusz parancsait a http://www.anotherurl.com/library/at_test.htm találhatjuk meg. Megjegyzés: ugyanitt, a http://www.anotherurl.com/library/ címen, igazi hacker-paradicsom található: más telefonok, GPS-ek, BT eszközök iránt mélyebben érdeklődők számára különösképp ajánlom ezt az oldalt!

 

Az általános Hayes-parancsok közül messze a legfontosabb (és, bizonyos esetekben, lásd a manuális terminálablak tárgyalását) általunk is használandó parancs az ATD[P|T]<szám>, amely a <szám> számot pulzus-alapú (P; ma már gyakorlatilag egyáltalán nem kell használni analóg vonalon sem, GSM telefonon keresztül meg pláne nem), ill. tone üzemmódban. Nem kötelező az ATDT teljes kiírása; használhatjuk helyette az ATD-t is.

 

Ezen felül, még pár, a standard (analóg telefon) modemekben nem megtalálható parancs van, amik a GPRS, illetve a HSCSD kapcsán jó, ha ismertek, mert sokat fogjuk használni (az analóg, ill. a sima GSM modemet használni kívánók ezt a részt nyugodtan átugorhatják). Ezek a GSM szabványban +C-ként definiáltak. Lásd még: http://www-student.informatik.uni-bonn.de/~rohde/Sagem/sgm9xx_atcmd.html, http://gatling.ikk.sztaki.hu/~kissg/gsm/at+c.html, vagy minden leírások királya, az ETSI saját GSM szabvány-leírása, amely immár ingyen is hozzáférhető, lásd pl. http://pda.etsi.org/pda/home.asp?wki_id=Cc2HSS5Ze739CC4boION (ehhez regisztrálnunk kell magunkat, de ez nagyon gyorsan megy). Ezekre a HSCSD, ill. a GPRS kapcsán még külön kitérek; azért vettem már elő most a Hayes-parancsok témáját, mert mindkét technológia során szükségünk lesz az ismeretére. A HSCSD-ben, ill. a GPRS-ben különböző ilyen parancsokat fogunk használni; azokat azért nem most tárgyaltam (hanem majd csak a vonatkozó szekcióban), mert egymáshoz nem sok közük van.

 

A Hayes-parancsok maximális hossza

Az egyszerre kiadható Hayes-parancsok maximális hossza sajnos limitált. Erre egyedül csak a Windows figyelmeztet. A Palm OS nem teszi ugyanezt, "csupán" "lenyeli" a modem által az ennél hosszabb init stringekre válaszként visszaadott ERROR-t. Windows CE-ben, ha a parancsunkat terminálablakból küldjük ki (pl. WM2003 alatt BT-n át a teljesen manuális ablakba, hogy ne legyen részünk az összes többi felállásra oly jellemző lassúságban), akkor az ERROR-t azonnal láthatjuk is.

 

Szerencsére, ha az init stringünkben csak a +CGDCONT parancsot kell kiküldenünk és pl. pluszban resetelnünk / gyári beállítást visszatöltenünk / minőségi paramétereket megadnunk nem kötelező, akkor ebbe az 57 karakterbe pont belefér még a leghosszabb AT+CGDCONT parancs is (Voda Vitamax esete, teljes hosszú, azaz ,1,1 végű AT+cgdcont=1,"ip","vitamax.internet.vodafone.net","",1,1 paranccsal).

 

Vonalkapcsolt megoldások

Nagyon sokáig csak ún. vonalkapcsolt módon lehetett (ami azt jelentette, hogy, szemben a GPRS-szel, az adatkapcsolat alatt nem lehet hívásokat fogadni) internetet (mobilon, ill. vezetékes módon) keresztül elérni. A vezetékes (analóg) modemek maximális sebessége 56 kbps. A GSM-telefonok esetében nagyobb a választék: a régebbi, ugyanakkor a legtöbb, nem alapfokú telefon által támogatott, ugyanakkor csak 9600, ill., jobb esetben, 14400 bps-sel "hasító" modemeket nevezzük GSM modemeknek, míg az újabb, drágább modellekben levő modemeket HSCSD-nek. Az első verzióra csak akkor fanyalodjunk, ha nincs pénzünk más (mobil)telefonra, mert nagyon drága mulatság tud lenni a sokszor perceken keresztül tartó Internet-elérés (az átlagos magyar perctarifa ui. 50 Ft körüli). A HSCSD sem sokkal jobb megoldás, bár jó alternatívát jelenthet a GPRS-szel szemben, ha tényleg csak arra kell az Internet-hozzáférés, hogy pl. naponta 1-2 alkalommal letöltsük pl. a leveleinket, ugyanakkor pl. böngészni nem akarunk.

 

Analóg telefonhálózati modemek

 

Igazán a vonalkapcsolt megoldások használatának csak a földi telefonhálózatok esetén van értelme, különösen külföldi "roaming" esetén, ami GPRS esetében hihetetlenül drága, sokszor napi 10 ezer Ft fölötti lehet. Ilyenkor valóban érdemes beszereznünk egy lehetőleg földi, 56k-s telefonmodemet akár CF, akár PCMCIA formátumban, amivel aztán a helyi tarifával tudunk internetet elérni pl. a hotelszobából. Az más kérdés, hogy a legtöbb nyugati hotelban már Wi-Fi hálózatelérés is van. A GPRS roaming-nak mindenesetre az ilyen, vonalkapcsolt megoldások nagyon jó és olcsó alternatívát  jelenthetnek.

 

Jónéhány Handheld PC Pro (pl. a Jornada 680) beépített, általában 56k-s modemet is tartalmaz, ami nagyon jól jöhet akkor, ha nem akarunk pluszban beruházni egy HSCSD/GPRS telefonba, és nem akarunk huzamosabb ideig az Interneten időzni (pl. browse-olni / chatelni).

Szabvány GSM

Szinte minden GSM-telefon (akár a 8-9 éves modellek, pl. a Nokia 2110) támogatja. Sajnos, a sebessége nagyon alacsony (9600 bps, jobb esetben 14.4k), ami, tekintve a magas percdíjakat, elég komoly telefonszámlához vezethet. Az egyes telefonok adatlapján szereplő "GSM modem" a telefonnak erre a képességére (és nem a következőkben ismertetendő HSCSD/GPRS-re) utal.

 

Megkérdezhetjük, hogy miért csak 9600 (14400) bps a szabványos GSM-adatátviteli sebesség, miközben analóg modemekkel simán megy az 56k is. Az ok prózai: azért, mert az analóg telefonhálózati modemek analógok, hiszen maga a vonal is analóg (ha meg digitális a központ, akkor is "csak" PCM, azaz nem vokóder-alapú enkódolást használ), míg a GSM ezzel ellentétes. A GSM-nél a  beszélgetés átvitelére ugyanis csak 13kbps áll rendelkezésre (szemben a digitális központtal felszerelt hagyományos vonalak, ill. az ISDN esetén használt 64 kbps sebességű PCM-jével), emiatt nem használhat hullámforma-alapú enkódolást, hanem csakis beszédenkódolást és, annak reprodukálásakor, -szintézist. Ennek oka az, hogy 13 kbps sebességgel még a legújabb, legjobb, rendkívül processzorigényes, általános hangtömörítő eljárásokkal is rendkívül rossz minőségben vihetünk át hangot. És hol voltak ezek az eljárások jóval több, mint 10 évvel ezelőtt, amikor a GSM-et tervezték.... Ez viszont tragikusan működik nem beszédjelek átvitelekor. Ezért van az, hogy egy vezetékes telefonon az 56k-val kommunikáló modem "hangját" simán át lehet "nyomni" a vonalon, míg GSM telefonok esetében ezt egyáltalán nem tehetjük meg. A tisztán digitális átvitelnél meg, mivel csak egy (durván) 13k-s csatorna áll a rendelkezésünkre, egy csatornán annál többet nem vihetünk át. Ezért kell "trükközni" a GPRS időrésekkel és társaikkal (azaz több csatorna összefogásával), és ezért inherensen alacsonyabb egy GSM-alapú adatátvitel sebessége, mint egy "rendes" vezetékes modemé. (A GSM szabvány kapcsán lásd még: http://www.morawek.at/Arbeiten/GSM/GSM.html#_Toc1).

HSCSD (High-Speed Circuit Switched Data)

A hazánkban jelenleg elérhető leggyorsabb mobil-alapú vonalkapcsolt megoldás. Akár  43,2 kbps-sel is képes kommunikáni. A GPRS-hez képest meglehetősen drága normál netfelhasználás esetében (de a fent vázolt, pl. levél-letöltős esetben előnyösebb lehet, mint a GPRS). A legtöbb új, nem alapkategóriás telefon támogatja. Egy-két, (még) elterjedtebb  smartphone (pl. Nokia 9110/9210), ill. telefonkártya (pl. Nokia Cardphone 2.0) csak ezt támogatja, és a GPRS-t nem, így bizonyos esetekben (ha pl. van már ilyen készülékünk) emiatt is előnyösebb lehet a GPRS-nél.

 

A magyar GSM-szolgáltatók közül kettő szolgáltat HSCSD-t; az ezzel kapcsolatos díjszabás és információk stb. a Pannon esetében a  http://www.pgsm.hu/szolgaltatasok/mobiladat/pannondata/index_to.php, a Westel900 esetében a http://www.westel900.net/internet/szolgaltatasok/internet.html címen tekinthető meg. A Vodafone-nak nincs vonalkapcsolt Internet-szolgáltatása.

 

A HSCSD-n történő nagyobb sebességű forgalmazáshoz szükségünk lesz az init strign megadására. Szerencsére ez nagyon egyszerű. Alapesetben használjuk a köv. táblázat középső oszlopában látható init stringet. A harmadik ISDN-alapúra vonatkozik, így valószínűleg nem lesz rá szükségünk.

 

 

9,6 kbps (GSM)  

+cbst 0,0,1;+chsn=1,0,0,0  

+cbst=81,0,1;+chsn=1,0,0,0  

14,4 kbps  (esetleg GSM)

+cbst 0,0,1;+chsn=2,0,0,0  

+cbst=81,0,1;+chsn=2,0,0,0  

19,2 kbps  

+cbst 0,0,1;+chsn=3,0,0,0  

+cbst=81,0,1;+chsn=3,0,0,0  

28,8 kbps  

+cbst 0,0,1;+chsn=4,0,0,0  

+cbst=81,0,1;+chsn=4,0,0,0  

38,4 kbps  

+cbst 0,0,1;+chsn=5,0,0,0  

+cbst=81,0,1;+chsn=5,0,0,0  

43,2 kbps  

+cbst 0,0,1;+chsn=6,0,0,0  

+cbst=81,0,1;+chsn=6,0,0,0  

 

Az egyes paraméterek jelentése:

+cbst:

1. paraméter: sebesség. 0: automatikus, 16: 28 800 analóg; a többi (48, 49, 80, 81, 82) mind a V110-re vonatkozik, ilyen sorrendben növekedő sebességgel.

2.: a default mindig 0 (aszinkron eset)

3.: biztonsági protokoll: defaultban mindig 1; 0-t csak akkor érdemes használni, ha külön adattömörítést/hibamentesítést (pl. MNP4/V.42bis) használunk.

+chsn:

1.: ez a paraméter itt is a sebesség. 0: automata (ezt emiatt nem használjuk); 1-től 6-ig: 9600-tól (papíron) 56k-ig, a fenti táblázat első oszlopában feltüntetett effektív sebességeinek megfelelően.

2.: a letöltési csatornák max. száma. Itt 0 a default (maximális lehetséges). Ez, ha egyáltalán használjuk, a 3. paramétertől annyiban különbözik, hogy azzal (a használandó csatornák együttes száma; hálófüggően 4 vagy 5 szokott lenni) együtt az uplink csatornák számát is megadja.

4.: egy program saját maga is dinamikusan átkonfigurálhatja a használt letöltési/feltöltési csatornák számát. 0 esetében ezt letiltjuk; 1 esetében ezt engedélyezzük. Ez utóbbit igazán csak extrém ("feltöltős") esetekben kell használnunk; ezért is ragaszkodtam itt a 0-hoz.

 

Jó tudni, hogy a 0 paramétereket teljes egészében el lehet hagyni. Ezen felül, nem kötelező a fenti, mindkét parancsot használó párosításokat alkalmazni: máshogy is felkonfigurálhatjuk a modemet. Pl., ha V.110 felett csak 9600 bps-re van szükségünk, azt csupán a +cbst használatával is megadhatjuk (48-at adva első paraméterként).

 

A +CBST (Control Bearer Service Type) és +CHSN (HSCSD Nontransparent Calls) parancsok leírásával kapcsolatban lásd még a - más szempontból is nagyon ajánlott -  http://www.connect.de/downloads/connectivity.pdf cikket.

 

Mivel a vonalkapcsolt kommunikáció és a következőkben ismertetendő GPRS között beállítások szempontjából csak a betárcsázási telefonszámban (ez pl. a Pannonnál 9000340, a Westelnél pedig 9301307) és az extra stringben (lásd az előző linket) van különbség, semmi másban, ezért a két technológia beállítására gyakorlatilag ugyanaz vonatkozik, így egy füst alatt tárgyalom őket.

 

Ezért, ha valahol, valamilyen beállítás kapcsán a GPRS-re hivatkozom, ugyanoda általában a HSCSD-t, ill. az analóg modem esetét is be lehet helyettesíteni, a (virtuális) betárcsázási szám és az extra modem string megfelelő kicserélése után.

 

(Megjegyzés: a GPRS-behívószám nem igazi telefonszám; csak a telefon számára jelzi azt, hogy az adott APN-re kell konnektálnia. Ezért is használok általában idézőjeleket, ill. a "virtuális" szót akkor, amikor a GPRS "behívószámáról" beszélek: ez, szemben pl. a HSCSD konkrét, létező, akár normál telefonról is felhívható behívószámaival, igazából, fizikailag, nem is létezik, arra nem telefonálhatunk be.)

 

Nem árt kapásból vázolni, hogy néz ki a GPRS virtuális telefonszáma. Többféle lehet; a legismertebb két alakja *99# (amely az aktív, alapértelmezett ún. adatfiókot használja - az adatfiókokról később még igen bőven lesz szó!), ill. a *99***<adatfiók explicit sorszáma>#. Általában (kivéve pl. a Siemens S55-öt, ott kizárólag a hosszú alak használható) a rövidebb alakot is használhatjuk, ha az alapértelmezett adatfiók megfelel; ha viszont az adatfiókot explicit ki akarjuk választani, használjuk a hosszabb alakot. Ez utóbbit egyébként rövidíthetjük: a legtöbb telefon (persze nem garantált, hogy mind!) nem kényes arra, ha a három csillag helyett pl. csak egyet írunk. Általánosan használt még a *98*<adatfiók explicit sorszáma># alak is.

 

Azt sem árt tudni, hogy, mivel APN nincs HSCSD-nél/analóg modemnél, és mivel csak limitált hosszúságú extra modem inicializáló stringeket kell használnunk, WinCE alatt egyrészt kapásból ignorálhatjuk a hosszú +CGDCONT-parancsok problémájával foglalkozó részt. Másrészt, nem kell külön elpiszmognunk a telefon adatfiókjának beállításával (hiszen nincs APN, amit oda be kéne írni vagy kézzel, vagy valamilyen számítógépen keresztül).

A csomagkapcsolt megoldás: a GPRS

(Megjegyzés: természetesen az UMTS is csomagkapcsolt lesz. Hogy külön nem foglalkozom vele, annak oka az, hogy Mo-n még várnunk kell vele, hisz még az EDGE is csak egy szolgáltatónál érhető csak el. Ezért neveztem csak a GPRS-t csomagkapcsoltnak, és nem soroltam fel mellette a fejlettebb/gyorsabb kommunikációs protokollokat.)

 

A GPRS a General Packet Radio Service rövidítése. Viszonylag (a régebbi GSM-alapú technológiákhoz képest) új, "kettő és feledik" generációs adatátviteli technológia, a szabvány GSM-alapú 9600, ill. jobb esetben 14400 bps-hez képest valamivel nagyobb (elméleti) max. sebességgel. Ez általában 53 kbps. A GPRS-képes mobiltelefonok nem biztos, hogy tudják a ma általánosnak nevezhető maximum 53 kbps-es letöltési sebességet. Az, hogy egy mobil mit tud, a GPRS-osztálya, azaz az abból következő  le/felmenő ún. “slotjainak”, időréseinek száma adja meg. Az Ericsson komolyabb telefonjai (t68i stb.) mind (csak) 4+1-esek, amit Class 8-nak is nevezünk. A Nokia telefonjai ezzel szemben 3+1 (vagy 2+2) slotot tudnak (Nokia 6310, 6510, 8310, 7650, 3650). Ezek a Class 6 telefonok. Hogy mit jelent ez a két szám? A 4+1 azt jelenti, hogy letölteni max. 4*13 kbps sebességgel (ez a 4), míg feltölteni max. 1*13 kbps sebességgel (ez az 1). A 3+1 pedig azt, hogy a letöltési sebesség maximum 3*13 kbps lehet. (A 13 kbps az elméleti maximum, ami csökken(het) a térerősség csökkenésével; ezzel kapcsolatban kifejezetten ajánlom a http://www.awe-communications.com/Docs/paper038ed7.pdf címen található tanulmányt) További információt a különböző Class-okról a http://www.gsmworld.com/technology/gprs/class.shtml oldalon találunk. Az egyes (régebbi) telefonok Class besorolását tartalmazó oldalt a  http://www.gsmworld.com/technology/gprs/terminals.shtml címen találjuk. Ennek a link-szekciója kifejezetten jó: szinte minden készülék-linkjük él (még).

 

Jó tudni, hogy vannak olyan telefonok, amelyek Class 10-ek; ezekben a 4+1 helyett használhatunk 3+2-es konfigurációt is. Ennek különösen a VoIP (Voice-over-IP, egyszerűen mondva internetes telefonálóprogramok) esetében van értelme, azaz internetes, mobil telefonbeszélgetések átvitelekor, hogy a "kifelé menő" csatornának ne csak (jó esetben) 13, hanem 26 kbps maximális sávszélessége lehessen.

 

Sajnos a WinCE operációs rendszer csak a PPC2k2-ig tartotta meg a 2.4 kbps sávszélességet igénylő Mobile Voice vokódert, amely igaz, hogy borzasztó rossz hangminőségű, de röhögve, akadozás/bufferelés nélkül átmegy egyetlen egy GPRS sloton is. Ezt a PPC2k2-ben egy szabványos, lényegesen jobb hangminőségű, de, ahogy a GSM alapjainak tárgyalásánál láttuk, kb. 13 kbps sávszélesség-igényű GSM codec, ami már nem megy át.

 

A vokóder-váltás azt jelenti, hogy a PPC szabvány vokódereit használó VoIP alkalmazás, mint pl. a Microsoft Portrait (http://research.microsoft.com/~jiangli/portrait/), a GSM vokódert lesz kénytelen használni egy PPC2k2/WM2003-as gépen. A program (buta módon) felkínálja a Mobile Voice vokóder használatának lehetőségét is, de ennek a nem-létezéséről csak a tulajdonképpeni beszéd-gomb megnyomásakor értesülünk, ráadásul egy, a WinCE-t annyira nem ismerő ember számára teljesen érthetetlenül. (Amiben a program http://research.microsoft.com/%7Ejiangli/portrait/qna.aspx címen található FAQ-ja sem igazán segít.)

 

Egy egy upload slot-ot támogató telefon (pl. az összes Ericsson a komolyabb Symbian-os modellek kivételével) a GSM vokóder sávszélesség-igénye miatt nagyon nehezen lesz használható VoIP-célokra; a Microsoft Portrait ugyanis nem buffereli a kimenetet, hanem a kimenő slotba épp be nem férő tartalmat egyszerűen eldobja, így a “túloldalon” elég szakadozott, bár általában érthető lesz a beszéd. Emiatt, ha VoIP-t akarunk PPC-n és GPRS felett használni, kerüljük el messzire a csupán egy slottal rendelkező telefonokat.

 

Az egyéb PPC-s VoIP alkalmazások meg még ennyire sem használhatók extra alacsony sebességű átviteli csatornákon (lásd: GPRS). Az átalam tesztelt másik alkalmazás, az eredetileg Wi-Fi-re tervezett Symphone (http://www.telesym.com/login.php), hangvisszaadása GPRS felett használhatatlanul lassú, bár legalább full duplex, amit a Microsoft Portrait PPC-s verziójából, az ezt bizonygató dokumentáció ellenére, nem sikerült előcsalogatnom. (Azonban a full duplex támogatása ellenére sem érdemes kísérletezni a programmal GPRS kapcsolat felett, annyira használhatatlan.)

 

Még érdemes lehet megnézni a http://pocketpcthoughts.com/forums/viewtopic.php?t=18936 fórumot a PPC-s VoIP témájában; vigyázzunk, mert a That_Kid által jegyzett, második hozzászólás, bár jó összefoglaló, több hibát is vét. Pl., állításával ellentétben, az Xten-féle programnak (http://www.xten.net/) csak az 50$-os verziója (az X-Pro) megy WinCE-n; az ingyenes, az X-Lite, nem. Sajnos az általa hivatkozott egyéb programokkal sincs minden teljesen rendben; az SJphone például (http://sjlabs.com/: http://sjlabs.com/products/sjp-ce.html)  rögtön aktivációs kulcsot kér WM2003-on. Azaz, a program még csak nem is rendelkezik trial verzióval.

 

A VoIP-ről mint technológiáról, ill. a korabeli PC-s megvalósításairól írt cikkemet lásd a Magyar Távközlés (MT) 97/5-ös számában magyarul, ill. ugyanezen lap Selected Papers - 1998 különszámában angolul. Az IM 98/6-os számában az MT-beli cikk óta bekövetkezett változásokat ecseteltem.

 

Ilyen esetekben nagyon hasznos tud lenni egy Class 10 telefon - esetleg ezt is érdemes lehet a telefonvásárlás során mérlegelni. Ugyanez vonatkozik a Class 6-os Nokiákra is: bár a Class 8 modemekhez képest zavaró a max. 3 letöltési csatorna, mindenképp előnyük az (a szimplán 3+1-es Class 4-es telefonokhoz képest is), hogy feltöltésre akár kettőt is igénybe vehetünk.

 

Ha már GPRS-telefonvásárlásról esett szó, akkor egy kis telefonajánló. Sokan kérdezik tőlem, milyen telefont érdemes venni. Én a gyakorlatban az Ericsson R520m-et és a t68i-t használom GPRS-re - immár évek óta. Mindkettő stabil, mindenféle (kábeles/infrás/BT-s) kapcsolaton keresztül. A t68i szinte minden tekintetben ideális gép, egy dolog kivételével: borzasztóan elrontották az RF (rádiófrekvenciás) részét. Olyan helyeken (pl. lift, pince), ahol a konkurencia (Nokiák, Motorolák, vagy akár a már említett R520m) még simán, gond nélkül megy, a t68 már rég nem találja a hálózatot. Emiatt érdemesebb lehet esetleg mégis mondjuk egy Nokiába fektetni, még akkor is, ha azok (általában) "csak" Class 6-osak.

 

Az újabb Ericsson modellekben már jobb az RF rész , emiatt azok is jó (bár meglehet6sen drága) alternatívát jelenthetnek (bár a T61x-nél külön figyeljünk arra, hogy a második firmware upgrade, az R1B, az eredeti, R1A firmware-hez képest jelentősen feljavította a gép RF fokozatának érzékenységét, tehát ha még R1A-s gépünk lenne, akkor legelső dolgunk a firmware frissíttetése legyen). Mindenképp ajánlom a mobiltelefonokkal foglalkozó http://www.howardforums.com/ áttanulmányozását (viszonylag) ismeretlen telefonmárka megvétele előtt, mert az ilyen buktatókat azonnal elkerülhetjük az onnan felszedett információkkal. A Sony-Ericsson  fórum (http://www.howardforums.com/forumdisplay.php?forumid=37) pl. központi, egyik leggyakrabban tárgyalt témája az egyes S-E modellek RF fokozatának minősége.

 

A Siemens S55-öt (és utódait) ellenben nem igazán ajánlom, mert lehet, hogy sokat fogunk szenvedni a beállításával PDA-n. Én pl. csak Palm OS alatt tudtam úgy belőni, hogy gond nélkül menjen; Pocket PC alatt csak a terminálablakos, rendkívül kényelmetlen megoldással.

 

A GPRS technológiai hátterébe nagyon jó bevezetőt találunk a http://www.gsmworld.com/technology/gprs/intro.shtml, ill. a http://www.cellular-news.com/gprs/what_is_gprs.shtml címen. Ezt inkább már csak a komolyabb érdeklődőknek ajánlom; a hivatkozott oldal megértése nem alapszükséglet. Hasonlóan, a "haladó" érdeklődők számára ajánlom Emmanuel Seurre, Patrick Savelli és Pierre-Jean Pietri "GPRS for Mobile Internet" c . könyvét (http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/158053600X/104-8657842-5037525?v=glance). Egy-két egyéb, hasznos link: http://teleco.upf.es/moliver/OlF98.pdf stb.

 

A GPRS egyik, háromszoros sebességet elérő továbbfejlesztése (amiről a fenti oldalak egy részében szintén bőven találunk információt) az EDGE, amelyet (kísérleti jelleggel) eddig kizárólag csak a Westel900 nyújt (lásd http://www.westel900.net/kapcsolat/sajto/sajtokozlemenyek/sajtokozlemeny_20031112.html), a GPRS-szel azonos árakon.

 

Ahogy a HSCSD-nek, a GPRS-nek is vannak parancsai, amit jó, ha ismerünk. A  legfontosabb ilyen a +CGDCONT ("Control GPRS Data CONfiguration within Telephone"). Ennek teljes (de rövidíthető) alakja a köv.:

 

+CGDCONT=<CID-szám>,"<kapcsolódás típusa (általában IP)>","<APN>"[,"<a szerver által nekünk kiosztandó IP cím, ha 0,0,0,0, vagy teljesen elmarad, akkor azt dinamikusan kapjuk>"[,< V.42bis[1:be, 0 - default: ki]>,[< fejléctömörítés [0]>]]].

 

Ha jót akarunk magunknak, akkor soha nem rövidítjük ezt a stringet, mert az utolsó előtti paramétere igen fontos: ez kapcsolja ui. be a V.42bis-t. Persze, ha ezt az alakot használjuk, akkor az WinCE alatt a Pannon GSM GPRS-e kivételével már nem fér be az extra string szövegmezőjébe. Ezért is kellett olyan sokat foglalkoznom a cikkemben a hosszú +CGDCONT-parancsok problémájával.

 

A +CGDCONT egyetlen kérdőjellel bíró verziójában (+CGDCONT?) a következőkben ismertetendő adatfiókok tartalmát kérhetjük le. Egy jellemző Ericsson-os válasz:

 

+CGDCONT: 1,"IP","vitamax.internet.vodafone.net","",1,1

+CGDCONT: 2,"","vitamax.internet.vodafone.net","",1,1

+CGDCONT: 3,"IP","j","",0,0

+CGDCONT: 4,"","vitamax.internet.vodafone.n","",0,0

+CGDCONT: 5,"IP","internet.vodafone.net","",0,0

+CGDCONT: 6,"IP","vitamax.internet.vodafone.net","",0,1

+CGDCONT: 10,"IP","","",0,0

 

(Megj: azért van nálam ilyen sok adatfiók, mert a cikkírás idején teszt-célokra nagyon sokat létrehoztam, egyeseket akarattal rossz tartalommal. Vegyük észre, hogy az általam aktívan használt 1. és 2. CID-ű adatfiókban mindkét tömörítés be van kapcsolva, ezért végződik az adott adatfiók tartalmának szabványos CGDCONT-reprezentációja 1,1-re. A teszt-adatfiókok egy részében viszont ki van kapcsolva a tömörítés. Ilyet élesben soha ne csináljunk, mert a V.42bis által normál, jól tömöríthető - pl. szöveges - tartalom esetén 50-60%-os sebességnövekedést érhetünk el).

 

A +CGDCONT parancs kapcsán lásd még: http://www.mobit.com/ntSettaggiGPRS.html (olasz!), http://www.connect.de/downloads/connectivity.pdf. Ezek "light"-osabb verziói a http://the.taoofmac.com/space/AT%20Commands és a http://www.connectone.com/TipsFiles/ATi_Programming_Tip1-GSM_GPRS.pdf címen találhatók - ezek inkább csak kezdőknek szóló bemelegítések, és emiatt csak az alapparamétereket mutatják be: az utolsó két paraméter kardinális jelentőségét nem hangsúlyozzák ki.

 

Egyes telefonok (pl. a rendkívül kényes Siemens S55) megkövetelhetnek egyéb GPRS AT+C parancsokat is. Ilyenek pl. a +CGQREQ (required Quality of Service) és +CGQMIN (minimal Quality of Service). Ezek paramétereinek jelentésével kapcsolatban lásd http://www.connect.de/downloads/connectivity.pdf. Az ottani német kifejezések (Prioritätsklasse, Verzögerungsklasse, Zuverlässigkeitsklasse, maximaler Datendurchsatz, durchschnittlicher Datendurchsatz) angol megfelelői a következők (ha a pontos angol terminológiával, amit pl. az Ericsson telefonok is használnak a Connect/Data comm./Data accounts/Edit/Advan. settings/Quality of serv. menüben, is tisztában szeretnénk lenni): Precedence, Delay, Reliability, Peak rate, Mean rate. Természetesen, ha nem csak ilyen összefoglalásokat akarunk olvasni, akkor inkább az ETSI saját GSM szabványait ajánlom (link előbb). Ennek a 10. fejezetében vannak kifejezetten a GPRS AT+C parancsok.

 

Az egyéb, nem az adatátvitellel, hanem egyéb, generikus, GSM-specifikus (az SMS-szel, a PIN kóddal, a térerőlekéréssel és a voice mail-lel) parancsokkal kapcsolatban ajánlom az http://www.gsm-modem.de/gsm-modem-faq.html áttanulmányozását.

 

A GPRS modemek (azaz: a GSM telefonok) interfész-szinten teljesen megegyeznek az analóg modemekkel, amik (és amelyeknek a vezérlése) sokak számára már ismerős lehet. Ez hatalmas előny, mert a régi modemes ismereteinket csak pár plusz, valóban GPRS-specifikus fogalommal/paranccsal kell kibővítenünk. Az ismerendő AT parancsokat már láttuk; most jönnek az adatfiókok. Ezek egyáltalán nem léteznek az analóg / GSM modemes/ HSCSD kapcsolat esetében, így azok használatakor a következő szekciót teljesen átugorhatjuk.

 

A GPRS adatfiókok

A legtöbb GPRS-re is felkészített telefon lehetővé teszi azt, hogy a GPRS szolgáltatás paramétereit maga a telefon is eltárolhassa, azokat ne kelljen minden egyes konnektáláskor újra átadni neki, azaz - jó esetben - egyáltalán ne kelljen init stringeket írkálnunk (mert az WinCE esetében csak a Pannon GSM esetében fér be az init stringet fogadó szövegmezőbe, ha a V.42bis protokollt is akarjuk használni).

 

Több ilyen paraméter van, ezek default (alapértelmezett) értékei, az ún. APN (Access Point Name) és a V.42bis beállításának kivételével, általában mindig megfelelőek (kivéve a Westelnél, mert ott se a default (üres) név/jelszó, se a default DNS nem az). A legfontosabb, minden GPRS-szolgáltatásra jellemző és a telefonban eltárolandó, ill. annak átadandó paraméter az APN; ez kötelező paraméter, ugyanis a GPRS "behívószáma" nem tartalmaz semmi APN-specifikus információt. Erről kicsit később.

 

Gyártó- és telefonfüggő, hogy egy adott modell el tudja-e, és ha igen, hány GPRS-szolgáltató paramétereit tárolni. A legtöbb esetben elég az, ha egy ilyet el tud; bizonyos esetekben azonban jól jöhet, ha többet is. Vegyük pl. a Pannon GSM előfizetéses GPRS-szolgáltatásának esetét: napközben használjuk a drága, de akkor egyedül elérhető GPRS Internet 1 vagy 2-t; este pedig a relatíve olcsóbb általánydíjas szolgáltatásukat is (ha nem nyergelünk át pl. a GPRS 500-ra, ami viszont nem biztos, hogy megéri, lásd amit a nappali díjszabás "apróbetűs" részével kapcsolatban írtam). Igen ám, de ezeknek más az APN-címük. Megtehetnénk azt, hogy az este 9 óra után történő csomagváltáskor minden egyes alkalommal átírjuk a connection-ben a mobiltelefonnak átpasszolt APN-t a napközben használt "net"-ről az éjszakai "netx"-re (vagy ugyanezt a telefonban magában tennénk meg, a közvetlen adatfiók-editálási menüben), de ez elég bonyolult lenne mondjuk Windows XP-n, ahol már egy konkrét hardverhez (modemhez) egy és csak egy, az APN-t definiál(hat)ó parancssor van rendelve (szemben az előző Windows verziókkal). WinCE platformon szerencsére jobb a helyzet, mert itt (még?) megvan az előző Windows verziók azon szerintem pozitív vonása, hogy ezeknél az egyes connection-ökhöz (amikből modemenként akárhány lehet) van rendelve egy-egy ilyen parancssor, és nem csak egy fizikai modemhez.

 

A Windows XP példáját tovább ragozva, ugye milyen kényelmes volna különösen ebben a net/netx-váltogatós felállásban, ha egyáltalán nem kellene ezt kiküldenünk a telefonra, hanem ott mondjuk két helyre (ezek lesznek az adatfiókok vagy data account-ok) a két-két paramétert kiírhatnánk, és ezek közül a GPRS behívószámhoz adott plusz paraméterrel váltogathanánk? Ezzel a Win XP fent vázolt kellemetlen újításának káros hatásait azonnal kiküszöbölnénk.

 

Nézzük csak: a GPRS "behívószáma" alapesetben *99#. A fenti, csak a mobilban tárolt adatfiókok elérését, mint mondtam, ennek a behívószámnak a kiegészítésével tehetjük meg. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra: nem kell vacakolni a telefonban már így is eltárolt adatok minden egyes betárcsázás során történő megadásával, illetve, a fent említett problémákat (pl. Win XP esete az extra stringekkel) teljesen kiküszöbölhetjük.

 

A kiegészítés formája a következő: *99***<adatfiók sorszáma (CID)>#

 

Ericssonokon (ahol 10 adatfiókot használhatunk) az adatfiók beállítását a t68 példáján szemléltetem (az R520 nagyon hasonló: ott a Connect helyett a Settings menüben vannak az adatfiókok). Connect (8)  / Data comm. (6) / Data accounts (1) / Add account? / GPRS data / Name megadása, ami bármi lehet, a lényeg, hogy a telefon az egyes újonnan felvett adatfiókokat egymás utáni CID-ekkel, és, szemben egyes, hibás cikkek (pl. a Computer Panoráma PDA Világ különszámáéval) állításával, később nem editálhatóan menti el, teljesen függetlenül az általunk itt megadott névtől. Mondjuk 1 betű elég lesz. Ezután bejön a New GPRS data, ahol három adatot vár tőlünk a rendszer:

  1. APN: az APN (Vodánál: (vitamax.)internet.vodafone.net; Pannonnál: net(x); Westelnél: internet);
  2. User id: ide csak a Westel900-nál kell bármit is írni, a Pannonnál/Vodánál üres marad
  3. Password: mint előbb

Ha megvagyunk, a kurzorvezérlővel menjünk le a Save? menüpontra, és Yes.

 

Ne felejtsük emellett bekapcsolni a V.42bis protokoll használatát is (Connect/Data comm./Data accounts/Edit/Advan. settings/Data compr., ill. Header compr.), mert az az Ericssonoknál alapesetben ki van kapcsolva!

 

Ugyanezt nem muszáj a telefon billentyűzetén megtennünk; helyette használhatjuk pl. az XTNDConnect-et, amelynek az újabb verziói már megengedik azt, hogy a desktop PC-ről kezeljük a gépünk GPRS-sel kapcsolatos beállításait (is). Lásd ez ügyben pl. az http://www.geekzone.co.nz/content.asp?contentid=760 oldalt (vigyázat; a rajta levő, az XTNDConnect-re mutató link halott. Helyette használjuk a http://www.sonyericsson.com/spg.jsp?template=S0&B=ie-t; ide az adott telefont beírva, máris a szoftver-liket követve, máris leszedhetjük a Sony Ericsson Communication Suite-t.) Jó tudni, hogy az XTNDConnect-nél van egy sokkal jobb, sokkal többféle telefont kezelő, PC-s szinkronizátor/telefonkezelő alkalmazás is, amellyel többek között még SMS-eket is kezelhetünk, a teljesen ingyenes és szabad forrású Mobile Agent (http://fma.xinium.com/).

 

Ahogy az előbb említettem, az adott adatfióknak kiosztott CID teljesen független az általunk megadott névtől. Azaz, a név lehet mondjuk "5", attól függetlenül az utolsó szabad CID-be kerül. Ugyanez igaz pl. az általunk megadott "GPRS 5"-re is: a "GPRS" előtag a +cgdcont utasítás hatására kreálódott, és kézzel emiatt nem emulálhatjuk a működését. Csakis a kívülről a telefonnak átpasszolt +cgdcont utasításban határozhatjuk meg, hogy az éppen létrehozott adatfiók milyen CID-del rendelkezzen.

 

Nokiákon nagyon hasonló a helyzet, bár ott csak egy (ill., bizonyos modelleknél, pl. a 6310-es, két - lásd forrás: http://home.clara.net/m-mcconnell/GPRS_phone_settings_B.htm) adatfiókot hozhatunk létre, így a fent vázolt (speciális, APN-váltogatós) esetben már nem tudjuk használni. A Nokia telefonok APN-beállításait a http://www.nokia.com/search/index.jsp?st=1&wsid=8&qt=drivers címről letölthető dokumentációból olvashatjuk ki. Ezek szinte minden GPRS-képes Nokia telefonnál a Connectivity / GPRS / GPRS modem settings menüben találhatók.

 

A Siemens-ek adatfiókjának beállításaival kapcsolatban lásd a http://www.my-siemens.com/com.aperto/MySiemens/Files/Addon/an/hq/mw/hd/hd/s55_userguide_2longversion_comaucahkienzzatwaeukus_eng.pdf (96. o.) és a  http://www.howardforums.com/showthread.php?threadid=114552 linket.

 

Egyéb trükkök

 

Bizonyos hibák abból adódnak, hogy a WinCE által a modemnek átadott alap inicializáló string rossz. Ilyenkor azt registry editorral átírhatjuk, lásd:  HKEY_LOCAL_MACHINE\Drivers\Unimodem\Init\2 . Ilyen hibára példaként lásd pl. az  http://www.rittman.net/stories/2003/07/08/bluetoothAndGprsWithTheHpIpaq5450AndNokia6310i.html oldal dőltbetűs részét.

 

Sajnos ezt a stringet nem használhatjuk +CGDCONT-küldésre, így a hosszú +CGDCONT-parancsok problémáját nem oldja meg, de az úgyis csak akkor jelenthet problémát, ha a telefon nem támogat adatfiók-tartalom-tárolást két kapcsolat között. Márpedig ilyen telefon, tudtommal, nincs (legfeljebb csak el van dugva az ezt beállító menü).

 

Ugyanide érdemes beírni régebbi WinCE verziók használata esetén az esetleges plusz mondem-inicializációs parancsokat; ezek, gépekre lebontva, az  http://www.cewindows.net/wce/isp-tshoot.htm oldalon találhatók.

 

Most, nézzük meg, hogy Magyarországon mely cégek mennyiért és milyen feltételek mellett nyújtanak GPRS-szolgáltatást.

 

GPRS-szolgáltatók Magyarországon

Mindhárom GSM-szolgáltatónak van GPRS-szolgáltatása is. (A HSCSD-díjszabással külön nem foglalkozom, mert nem túl bonyolultak/nincsenek jól eldugott, "szívatós", "apróbetűs" részei, és az HSCSD-szekcióban található linkeken bárki megnézheti.)

 

Vodafone

Talán a legelőnyösebb, ui. relatíve náluk a legolcsóbb a kbyte-díj. Mindezt persze akkor, ha van térerő, ill. szerencsénk is van - néha még Budapesten is kiesik a szolgáltatás; vidéken pedig állítólag még rosszabb a helyzet. Ha viszont működik, akkor megbízhatóan teszi. A GRS főlap címe http://www.vodafone.hu/szolgaltatasok/gprs.html.

Előfizetéses konstrukciók

A szolgáltatás díja, a havi nettó 2500 Ft 200 Megabyte forgalomra (és természetesen egy hónapra) érvényes; utána, az adatforgalom duplázódásával duplázódik az utólagosan kiszámlázott összeg is, emiatt nem árt résen lennünk, nehogy "megkopasszanak" bennünket. A Voda 150 MByte elérésekor SMS-ben figyelmeztet, de jobb nem erre hagyatkozni. A Voda forgalomszámlálása sokak szerint kívánnivalókat hagy maga után; ezzel kapcsolatban lásd a http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9072073 topicot.

Feltöltőkártyás konstrukciók

A tavaly októberben bevezetett feltöltőkártyás konstrukció kifejezetten előnyös: a nettó 2500 Ft-ba kerülő GPRS-szolgáltatást bármikor igényelhetjük egy egyszerű SMS-en keresztül, és az azonnal aktiválódik is, 30 napra. (Azaz nem a hónap végéig). Korlátja 100 Mbyte, aminek a túllépésekor automatikusan kikapcsolódik a GPRS-előfizetésünk (azaz újra meg kell azt rendelni) - ugyanúgy, ahogy 30 nap elteltével is. A 100Mbyte kicsit előnytelenebbnek hathat, mint az ugyanezen áron kínált előfizetéses 200 Mbyte, de legalább az ember biztonságban érezheti magát, hogy nem kap mondjuk egy százezres telefonszámlát, ha valamit elront, és több Gbyte-ot forgalmaz egy hónapban (ugyanez a többi szolgáltatóra is vonatkozik).

 

Technikai adatok

APN: internet.vodafone.net, ill. vitamax.internet.vodafone.net (normál és feltöltőkártyás eset). Az internet helyett snet-et írva, a képeket nem "összenyomó" proxyn keresztül küldi vissza a HTML oldalakat a rendszer. Erről bővebben lásd a proxykkal foglalkozó részt.

 

Westel

Előfizetéses konstrukciók

A  http://www.westel900.net/kapcsolat/sajto/sajtokozlemenyek/2004/sajtokozlemeny_20040130.html címen található a Westel árlistája. Egyik "normál" előfizetéses konstrukciójuk a WestelNet; ez havi 2500 Ft-ba kerül, amiben 10 Mbyte ingyenes forgalom van. A másik a WestelNet Plusz, amely 4000 Ft-ba kerül és 50 MByte forgalmat tartalmaz. Az ezen 10/50M-n felül felül fizetendő 10 kbyte-díj napközben (nettó) 5 Ft / 10 kbyte; éjjel 0.24 Ft; hétvégén pedig 2 Ft.

 

A Westelnek van egy másik konstrukciója is, a havidíj nélküli GPRS-csomagja, a GPRS ONE. Ez igen előnyös lehet, ha napi 500k-nál kevesebbet forgalmazunk. A szolgáltatás díjszabása, ill. a "kiskapuk" nem derülnek ki egyértelműen a Westel honlapjából: a lényeg az, hogy ha reggel 7 előtt már feljelentkezünk a Netre (akár csak egy pillanatra), akkor aznapra csak (nettó) 100 Ft-ot számláznak nekünk, akkor is, ha a GPRS-kapcsolat döntő többségét reggel 7 után csináljuk (ha 7 után jelentkezünk be, azaz később, napközben, akkor nettó 300 Ft-unkba fog kerülni aznap a netezés). Az 500 kbyte-ot túlléphetjük; ekkor ugyanazt a pénzt kell kifizetnünk, mint a WestelNet esetében, csak itt az éjjeli 0.24 Ft helyett 2 Ft-ot kell fizetnünk.

Feltöltőkártyás konstrukciók

A dominós díjszabás szintén a fenti címen található. Akárcsak az előfizetéses esetben, itt is kétféle csomag van: a GPRS Internet és a GPRS WestelNet Plusz; ezeknek előfizetési díjai, illetve a bennük foglalt adatmennyiség is ugyanannyi, mint az előfizetéses esetben. Az ezen felül forgalmazott 10 kbyte-ok díja ellenben egy pirinyót drágább, mint előfizetéses elérésnél: 7/3/0.3 Ft.

 

Érdemes megjegyezni a Westel kapcsán, hogy a GPRS-beállításai kicsit különböznek a másik két magyar szolgáltatótól, ugyanis (legalábbis az előfizetéses konstrukciókban) kötelező náluk mind a szolgáltató által megadott  felhasználónév/jelszó páros, mind az explicit DNS használata, amely jelenleg a 194.176.224.1. Ha ez nem működne, akkor az újat a http://www.westel900.net/internet/gprs/gprs_faq.html címen találhatjuk meg.

 

Érdemes megjegyezni, hogy sokan azt jelentették, hogy explicite megadott DNS nélkül is működött náluk a Westel GPRS.

Technikai adatok

APN: internet

DNS: 194.176.224.1 (de lehet, hogy nem lesz rá szükségünk, lásd az előző megjegyzést).

Pannon GSM

Előfizetéses konstrukciók

A  http://www.pgsm.hu/szolgaltatasok/mobiladat/wapnet_to.php címen található a Pannon árlistája. A "normál", régi előfizetéses konstrukciójuk a GPRS Internet 1 és 2; ezek havi br. 4625, ill. 9625 Ft-ba kerülnek, amik teljes egészében "leforgalmazhatók" 6.25/5, ill. éjjel 2.5 Ft/10 kbyte-os díjszabással. Ezen felül van még egy "régi" általánydíjas szolgáltatásuk, amely viszont csak éjjel, és 300 Mbyte forgalomig vehető igénybe; ennek havidíja br. 6400 Ft.

 

Tavaly október végén bevezettek egy olcsóbb, a Vodafone áraitól már nem túlságosan messze levő tarifacsomagot, amely GPRS START/1/30/500 névre hallgat. A "nomen est omen" elv alapján az ingyenes forgalom ezeknél 0/1/30/500 MByte; az előfizetési díj pedig 0/500/3750/6250 Ft. 10 kByte díja 5/4/3/2 Ft csúcsidőben, ill. 2.5/2/1/0.5 Ft azon kívül. A GPRS 500 csomaggal vigyázni kell (apróbetűs rész!), mert munkanapokon csúcsidőben mindenképp kiszámlázzák a 2 Ft/10 kbyte-ot - azaz ezt a csomagot nem igazán lehet Voda-killernek nevezni. Azonban, még így is korrektebb a napközbeni díja, ha sokat internetezünk (2 Ft vs 6,25 Ft; igaz, napközben egy fillért nem forgalmazhatunk le az alap 6250 Ft-os előfizetésből).

Feltöltőkártyás konstrukciók

Feltöltőkártyáról a GPRS Internet 1 és 2 kivételével minden elérhető, a fenti árakon.

 

Technikai adatok

APN: net, ill. a 300 Megás, éjszakai csomag esetén netx.

 

Most, hogy már tudjuk, milyen modemtípusok vannak (analóg / "standard" GSM / HSCSD / GPRS), nézzük meg, azokat hogy csatlakoztathatjuk a gépünkhöz (és ezzel kapcsolatban egy-két, bizonyos esetekben saját fejlesztésű műhelytitkomba is bepillanthatunk).

 

Kábel, infra, Bluetooth: kommunikáció a modemmel

 

Egy számítógépet egy modemmel az alcímben felsorolt háromféle módon köthetjük össze. Vegyük őket sorra:

 

-         kábel: a tradícionális megoldás. Előnye, hogy nem fogyaszt plusz energiát se a telefon, se a számítógép részéről, szemben a másik két, vezeték nélküli esettel, amikor a számítógép és a telefon közötti kapcsolat fenntartásához sok esetben nem is túlságosan kicsi plusz energiafelvétel szükséges. A rosszabb Bluetooth CF kártyák például 20-60 mA áramot is felvehetnek kommunikáció közben, ami bizony alaposan megdobja a készülék fogyasztását. (Az újabb PDA-kba beépített BT fokozatok általában sokkal takarékosabbak; az iPAQ 2210 esetében pl. szinte egyáltalán nem lehet az üzemidőn megérezni azt, ha be van kapcsolva a Bluetooth és az aktívan forgalmaz). Az infrához képesti előnye az, hogy nem kell a telefonnak és a számítógépnek rálátnia egymásra, azaz nem kell őket közel tartanunk egymáshoz.

Hátránya, hogy ha egy adott géphez találunk is soros kábelt, az azt a mobiltelefonnal összekötő plusz kábelféllel együtt már 10 ezer Ft körüli pénzbe fog kerülni. A méretek, a kontakthibák és a kényelmetlenség kérdése még csak ezután jön, valamint azé, hogy ahány gyártó és ahány PDA/mobil-generáció, annyiféle csatlakozó. Szerencsére, generáción belül azért általában megtartják a csatlakozókat, azaz pl. egy 36xx-es iPAQ-hoz készült kábelt hasznáhatunk egy 37xx-eshez is, de későbbiekhez már nem; illetve, egy 38xx-eshez készültet akár egy 2210-eshez is. A telefonokon belül hasonló szerencsénk lehet: pl. egy Ericsson R520m-hez készült kábelt szinte az összes, azután készült Ericsson telefonnal is használni tudjuk majd (pl. a t68-cal).

Másik hátránya, hogy nem minden gép támogatja a soros kapcsolatot: vannak olyanok, amelyekből a költség-minimalizálás érdekében egyszerűen kispórolták ennek a támogatását. Ilyen, ismert gépek jelenleg az iPAQ 19xx-es sorozat összes gépe. Ezekkel semmiképp nem használhatunk kábeles modemeket.

-         infra: az egyik vezeték nélküli megoldás. Feltétlen hátránya az, hogy a telefonnak és a számítógépnek mindenképp rá kell látnia egymásra; sokszor igen közel kell őket tartanunk egymáshoz. Ezen felül nem annyira enegiatakarékos, mint a kábel. Előnye viszont az, hogy nem kell kontakthibára hajlamos, sok helyet foglaló stb. kábeleket magunkkal cipelni. Másik, hihetetlen előnye az, hogy kivétel nélkül mindegyik (!!!) WinCE PDA-n használható Internet-kapcsolatra, azaz még a legrégebbi, WinCE 1.0-s gépeken is, hiszen mindben van infra port.

Gyakorlatilag mindegyik, infrával rendelkező telefonnal használható az infra kapcsolat; egyetlen kivétel a Nokia 6110/50, amiben egy nagyon alapfokú, IrCOMM-mal nem rendelkező infra egység van (ennek a hátteréről és folyományairól lásd a http://homepage.mac.com/alvinmok/irda/ és a http://homepage.mac.com/alvinmok/nokia/ oldalakat). De ez a telefon úgyis csak szimpla 9600 bps-es GSM modemként működhet, így nem is nagyon lenne értelme használni az infráját, az SMS- és telefonkönyv-szinkronizáláson kívül.

Sajnos ma (még) nem sok telefon tartalmaz infrát. Amondó vagyok, hogy akárcsak a Bluetooth esetén, telefonból se vegyünk olyat, amiben nincs infra, mert később többszörösen megbánjuk!

-         Bluetooth: a kétségkívül legkényelmesebb vezeték nélküli összekötési módszer. Se kábel, se rálátás, se igen közeli távolság nem kell hozzá. Hátránya, hogy (még) nagyon kevés mobiltelefon támogatja, és a PDA-k közül is csak a legújabbak (szemben az infrával, amit szinte minden PDA ismer). Ugyan a régebbi PDA-khoz is lehet külső CF/SDIO BT bővítőkártyákat venni (már amelyikhez - Palm OS5-ös PDA-khoz például egyáltalán nem), ezek viszont általában egyértelműen többet fogyasztanak, mint a ma már igen szofisztikált technológiával készült beépített BT egységek. Másik gond, bár ez csak keveseket érint, hogy WinCE 2.11 előtti gépekhez semmilyen CF BT kártya nem létezik, drivertámogatás hiányában. Palm OS esetében még rosszabb a helyzet, ugyanis a palmOne saját BT SDIO kártyája nem működik az OS5-ös gépekkel, így azok az OS5-ös gépek, amelyekben nincs beépített BT, max. infrán/soros porton keresztül lesznek képesek kommunikálni egy modemmel.

Megjegyzendő, hogy vannak ma már olyan analóg 56k-s telefonmodemek is, amelyek BT-n keresztül csatlakoznak a számítógéphez, a tőlük megszokott kábeles/kártyás kivitel helyett. Lásd ezügyben pl. a 75 US$-ért árult ZOOM WIRELESS 56K/FAX MODEM-et (http://www.pocketpcthoughts.com/forums/viewtopic.php?t=22504).

 

-           (a kártyás megoldás, amit annak idején, az analóg PCMCIA telefonmodemek korszakában még elterjedten használtak, mára már eléggé háttérbe szorult. Régen szinte minden, mobilgépekhez (tehát notebook-okhoz is) tervezett modem PCMCIA kártya formájában jelent meg. Ezt csak berakta az ember az adott gép PCMCIA slot-jába, és, ha szerencséje volt, plusz driverek telepítése nélkül az azonnal üzemkésszé vált: a modem típusa a berakása után feltűnik a használható hardverek között, amikor egy-egy connection-t létrehozunk. Ez a mai WinCE gépekre, ill. CF kártyákra (a mai, PDA-khoz (is) ajánlott analóg, ill. GPRS modemek már CF-esek) is igaz; persze előfordulhatnak olyan esetek, hogy ezekhez külön drivert (is) installálni kell, pl. ha nem csak modemként, hanem telefonként is használni szeretnénk egy arra alkalmas kártyát. Nagyon jó azt is tudni, hogy a régebbi PCMCIA modemkártyák iszonyat sokat fogyasztanak; egy átlagos WinCE gépben sokszor 10-20 perc alatt teljesen lemerítik az elemeket.)

 

 

Egy connection létrehozása során, lett légyen szó akár egy ősi WinCE 1.0 gépről, akár a legmodernebb Bluetooth-os csodáról, egyetlen legördülő listában adjuk meg a kapcsolódás típusát, amely a fenti három valamelyike lehet (BT nélküli gépeken természetesen BT nélkül; WinCE 3.0 előtti gépeken meg alapesetben - a következőkben tárgyalt hack nélkül - csak kábeles). Ez azt is jelenti, hogy ha egy, már létező connection-nek csupán a fizikai, a mobiltelefonnal történő kapcsolódásában történik változás, akkor elég csak ezt a legördülő listát átállítani, és máris alkalmazkodott a gép az új helyzethez.

 

BT-s gép használata esetén nem csak egy Bluetooth Dialup Modem, hanem egy Bluetooth Fax Modem is lesz a kiválasztható eszközök között. Ezt nyugodtan ignoráljuk. Hasonlóképp, ha a PDA-nkban van beépített modem (pl. Jornada 680), az is kiválasztható lesz.

 

Ha a modemünket és a számítógépünket összekötjük (akár adatkábellel, akár virtuális infravörös "kábellel"), akkor máris működőképes. Bluetooth esetében még kell egy-két plusz lépés, amellyel a gép tudtára hozzuk, hogy konkrétan melyik is az a modem, amit el kell érnie, ha valamelyik connection-ben a fizikai kapcsolódásként a Bluetooth Dialup Modem van kiválasztva.

 

Nem árt egy kis kitérőt tenni, hogy elmagyarázzam, a WinCE 2.11-es, illetve azelőtti gépeken hogyan aktiválhatjuk az infravörös kapcsolat (IrDA) kiválaszthatóságát. Ezt a részt nyugodtan átugorhatjuk, ha nincs ilyen gépünk; akinek viszont van, az garantáltan örülni fog ennek a kis hack-nek. Akit nem érdekel a téma, nyugodtan ugorjon a következő szekcióra, amelyben a Bluetooth-ról lesz szó.

 

A WinCE 3.0 előtti gépek: az IrDA registry hack

Mindhárom igazán elterjedt, a 3.0 előtti, WinCE verzióban (1.0, 2.0, 2.11) a "Generic IrDA modem" nincs a connection-ök létrehozásakor kiválasztható eszközök között (ezek közül csak egy-két gyártóspecifikus kivétel van, pl. a WinCE 2.0-t futtató Ericsson MC-16, lásd http://www.rothberger.net/pages/hardware/ericsson_mc16.shtml). Szerencsére sokkal egyszerűbb a helyzet, mint gondolnánk, ugyanis csupán arról van szó, hogy létre kell hoznunk egy, minden WinCE verzióban azonos konvenciókkal működő registry kulcsot. Az 1.0-s WinCE-ben ehhez mindenképp registry-t kell editálnunk, a 2.0-s WinCE (és afölötti) verziókban elég csak pl. a http://home.t-online.de/home/Kai-Uwe.Duske/dl/treiber-ce-s25&35.zip fájlban levő setup programot elindítani. A Nokia driver-honlapján (http://www.nokia.com/search/index.jsp?st=1&wsid=8&qt=drivers) is megtaláható szinte minden modellükhöz az ugyanezt megcsináló registry hack - bármelyiket használhatjuk bármilyen IrDA telefonhoz, működni fog.

 

Ha mégis inkább kézzel szeretnénk editálni a registry-t (1.0-nál ez kötelező, mert, ahogy már mondtam, a fenti ZIP, mivel az CAB-alapú, csak 2.0-s WinCE felett működik), az ehhez használható ingyenes registry editort 2.0-s és afölötti WinCE-k esetében a http://www2r.biglobe.ne.jp/~tascal/download/hpc/tre_e.htm címről tölthetjük le (az 1.0-s verzióhoz pedig a http://www.grundlesoftware.com/wince/RegEditCE.exe-t használjuk (lásd http://www.grundlesoftware.com/regeditce.htm), úgy, hogy az önkitömörítési probléma esetén az EXE-be WinZip-pel belemegyünk, és az sh3-as verziót megfelelően, EXE-ve átnevezve átrakjuk a handheldre. Ehhez szerencsére nem kell Windows CE Services-nek installálva lennie a desktop gépünkre.)

 

A registry hack menete a következő: a HKEY_LOCAL_MACHINE/ExtModems-t keressük meg, és hozzunk létre ezen belül egy új, bármilyen nevű kulcsot (a név azért lehetőleg utaljon az IrDA-ra). Ezután a kulcsban hozzuk létre a következő név/érték párokat:

·          FriendlyName (String): "valami" (a névválasztásra ugyanaz vonatkozik, mint a kulcsnévre: bármi lehet. Itt már használhatunk szóközöket. Ezt a nevet fogja a legördülő lista tartalmazni az eddig is ott levő esetleges Internal Modem, a COM1-en levő Hayes-modem és a WinCE 2.11-től a COM4-en levő Raw IR Port mellett).

·          egy szintén String típusú, Port nevű kulcsot. Ennek értékéül adjunk "COM3:"-at (a "-jelek nélkül)

·          egy "decimal" típusú, DeviceType nevű, 1 értékű kulcsot.

 

Ez minden, WinCE 3.0 előtti gépre érvényes (még a WinCE 1.0-sokra is!); ezután, egy Reset után, az új connection felvétele már működni fog, mert a Dial-up kapcsolattípus kiválasztása után már látható lesz az infravörös port.

 

A Bluetooth használata

 

Ha a kapcsolatunkat kábelen vagy infrán keresztül létesítjük, akkor a Connectivity-beli connection-felvétellel végeztünk is, azt azonnal, pótlólagos tennivalók nélkül használni tudjuk. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: ha a PDA infraablaka elé teszünk egy modemet (pl. a mobiltelefonunkat), vagy azt kábellel a PDA-ra kötjük, akkor egyértelműen azonosítottuk és kiválasztottuk a PDA számára a modemet. Nem is lehetne másképp, hisz mindkét tradícionális csatlakozási forma annyira nélkülözi a flexibilitást, hogy - különösen a kábeles esetben - nem is lehetne szó arról, hogy egy nem kívánt, a közvetlen, pár métereskörnyezetünkben tartózkodó másik telefonon keresztül érjük el az Internetet.

 

Nem így a Bluetooth-nál, ami bizonyos (3-10 m-en belüli) határok között bármilyen jelen levő GSM telefont képes lenne használni. Gondoljuk el, mi lenne, ha bármilyen Bluetooth-telefont használhatnánk a közvetlen közelünkben: se szeri, se száma nem lenne a botrányoknak, amik abból adódnának, hogy egyesek mások telefonjait használják a saját céljaikra.

 

Ezért kellett a Bluetooth tervezésekor azt úgy felépíteni, hogy az ilyen eseteket eleve megelőzze: egy PDA csak és kizárólag olyan modemekkel (ill., általánosítva, egy BT-eszköz egy másik BT-eszközzel) képes egyáltalán kommunikálni, amelyekkel párosítva (pair) van. A párosítás mindkét oldalon jelszót igényel, és ezáltal szavatolja azt, hogy mindkét gép tulajdonosa garantáltan tud arról, hogy a másik gép párosodott a sajátjával.

 

Amikor a párosítás megtörtént, akkor még nem vagyunk teljesen kész. Hogy a Bluetooth-on keresztül a számítógépünk (pl. PDA-nk) és a telefonunk kommunikálhasson (és a számítógép a telefonon keresztül kijuthasson az internetre), még fel kell fedeznünk (discover) a telefon (minimum) Dial-up Networking (DUN) szolgáltatását. Ehhez, ill. ennek későbbi használatához már nem kell jelszavat használnunk.

 

A Bluetooth-ról mint technológiáról nem kívánok sokat beszélni, mert egész jó tutorialok érhetők el az interneten a témában, lásd pl. a http://www.geekzone.co.nz/content.asp?contentid=108 címen levőt. Az érdeklődőbb, hardcore felhasználók a http://home.comcast.net/~spam-target/index.html címen nagyon hasznos plusz információkat találnak a Widcomm stack-ről. Ezen felül ajánlom még az MDA/XDA-II-es és Mitac 558-as fórumokat (ezek azok az ismertebb gépek, amelyek nem Widcomm-os, hanem Microsoft-os BT stack-kel vannak megverve, és emiatt egy sor funkcióra teljesen alkalmatlanok); ezekből is sokat megtudunk arról, gyakorlatban mi a különbség az egyes BT stack-implementációk között, ill., speciális esetben, hogy válthatunk át egyikről a másikra.

A párosítás

 

A párosításhoz, először is, felfedezhetővé kell tennünk a telefonunkat. Ez t68 esetén pl. a következőként történik: Connect (8)  / Bluetooth (3) / Discoverable (1) / sima Action a Phone name-en. A többi telefon esetében szintén hasonlóan kell eljárni; egyik korábbi szekcióban már felsoroltam az ezen telefonok dokumentációjának internetes lelőhelyét. Ezekben minden erre vonatkozó beállítást megtalálunk.

 

Ezután, a PDA-n a BT Manager-t indítsuk el és válasszuk ki a Tools/Paired devices-t (figyelem! Mivel messze a legelterjedtebb, a(z újabb) Widcomm BT stack példáján mutatom meg ezeket a lépéseket. Más és/vagy régebbi Widcomm BT stackekre példát pl. a http://www.mobem.com/products/mphone26/qtour/index.htm címen található tutorial-okban olvashatunk). Nyomjuk meg az Add gombot, majd az erre feljövő képernyőn a Device textbox mellett jobbra levő keresés-ikont:

 

 

 Egy kis idő múlva meg kell jelennie a telefonunknak a képernyőn, a fent beállított névvel "bejelentkezve" (t68i esetében t68i a default név; pl. a Siemens s55-nél pedig egy viszonylag hosszú sorozatszám). Ha nem tenné, akkor simán csak nyomjunk egy Refresh-t (akár többször is). Egy t68i-t felfedezve pl. a következőt fogjuk látni:

 

 

Klikkeljünk a telefon ikonjára, és a feljövő ablakban adjunk meg egy passwordöt, ami célszerűen minél rövidebb legyen (pl. "1"). Utána Enter.

 

 

Ekkor a telefon is jelez, hogy a gép párosítani akarja. A t68 például egy listát kínál fel, amelyből válasszuk az "Add to paired" elemet; az s55, vagy az R520m csak egy egyszerű igen/nem kérdést tesz fel (igen).

 

Meg is van a párosítás, azaz teendőink első része, amit a Paired devices kezdőképernyőjén láthatunk:

 

 

A DUN felfedezése

 

Most következik a telefon (legalább) Dial-up networking (DUN) szolgáltatásának felfedezése és használatba vétele. Ehhez nyomjunk egy OK-t, majd a menüből válasszuk ki a New/Connect!-et, és azon belül az első menüpontot ("Explore a Bluetooth device"). Itt a képernyő felezővonala feletti Device nevű, "No device selected - Tap here to choose a device" tartalmú ablakra klikkeljünk:

 

 

 

Válasszuk ki a telefonunk ikonját a most következő képernyőn. A piros pipa azt jelenti mellette, hogy már párosítva van. Azért jelzi ezt külön, mert ebben a lépésben még nem párosított Bluetooth eszközöket is keres a BT Manager; ez azt is jelenti, hogy akár teljes egészében elhagyhattuk volna a Tools/Paired devices/Add használatát. Hogy mégis így mutattam be (külön szekciót szentelve a párosításnak), az azért van, hogy jobban kidomborítsam a párosítás (pair) és a felfedezés (discover) különbségét, amely egylépcsős esetben nem jött volna ki olyan egyértelműen. Ezen felül, sok BT kezelőben nem is találunk ilyen, összevont opciót; azokban szigorúan először párosítanunk kell a két eszközt egy külön menüben/programrészben, aztán a szolgáltatásokat kell felfedeznünk.

 

A BT Manager lekéri a telefontól az azon használható szolgáltatásokat; ezek közül válasszuk ki a Dial-up Networking­-et (egy sorost is kiválaszthatunk pluszban, pl. a virtuális billentyűzeten a plusz klikk-elés előtt egy Ctrl-t nyomva; de erre csak akkor lesz szükségünk, ha a telefont csak a soros COM8:, és nem a dial-up BTC1: porton keresztül elérő pl. GSM-kezelő szoftvert akarunk használni. Ezzel kapcsolatban lásd még a http://www.pdamania.hu/content.php3?&id=1840&do=1 alatti cikkemet. Általánosságban elmondható, hogy egy telefon soros porti szolgáltatására a legritkább esetekben van csak szükség - az internet-csatlakozáshoz pl. egyáltalán nincs.)

 

 

Nyomjunk egy Next-et, majd egy Finish-t. A BT Manager bejelentkező képernyőjén feltűnik a telefonunk neve, ill., utána, az abból felfedezett (most csak egy) szolgáltatás:

 

 

Erre egy hosszú tap, és válasszuk a Connect menüpontot. A köv. képernyőre kerülünk:

 

 

 

Ha még nem definiáltunk egyetlen connection-t sem az op. rendszer szabványos Connectivity/Settings-ében, akkor, ahogy az ábrán is látható, csak a New Connection... szerepel a képernyő felső felén levő listában. Ha már, bármilyen (nem csak a Bluetooth settings-ben!) connection-csoportba felvettünk valamilyen, a Bluetooth Dialup Modem-et használó connection-t (ennek nem muszáj defaultnak lennie a csoportján belül; az összeset kilistázza itt a rendszer), akkor annak a neve feltűnik a fenti listában. Ilyenkor azt egyszerűen csak kiválasztjuk. Ez esetben itt már nem kell foglalkozunk az új connection létrehozásával és adatainak megadásával, hiszen azt már régebben megadtuk.

 

Ha még nincs olyan connection, amit használni szeretnénk, akkor kreáljunk itt egyet. Egy click a New Connection...-re, és máris kitölthetjük az új connection legfontosabb adatait. Vegyük észre, hogy ebben se extra string (amiben az APN-t megadhatnánk), se fizikai kapcsolódás (hiszen az most a BT), se tárcsázási szabályok nincsenek - úgy is felfoghatjuk ezt a képernyőt, mint egy erősen "lebutított", ámde a legtöbb esetben elegendő kapcsolat-létrehozót. Ha kell, az innen hiányzó paramétereket később megadhatjuk (hiszen az itt létrehozott connection rendszerszintű lesz, azaz azt az op. rendszer standard kapcsolatkezelő eszközeivel kezelhetjük). A kapcsolat neve bármi lehet (legyen pl. Voda GPRS), a telefonszám pedig a már jól ismert *99# virtuális GPRS kitárcsázószám (ha HSCSD-t vagy sima GSM-et érnénk el, akkor ide az igazi betárcsázási számot kellene írnunk):

 

 

Vegyük észre, hogy nem csak hogy sokkal "butább" ez, mint az op. rendszer hasonló alprogramja (a neven és a telefonszámon kívül semmit sem enged beállítani), de még az op. rendszer tárcsázási szabályait sem ismeri (ami mobil alapú kapcsolatoknál általában egyáltalán nem probléma).

 

Nyomjunk egy OK-t, és máris bekonnektál az adott telefonszámra (pl. a GPRS-re) a PDA. A következő, logint/jelszót kérő képernyőre Voda és Pannon esetében (a Westel900 más tészta, ott a szolgáltatótól kapott logint/jelszót be kell írjuk ide) semmit sem kell beírni. Simán csak ikszeljük be a Save password-öt:

 

 

Ezután el is kezd konnektálni a PDA:

 

 

Ezzel meg is vagyunk: kiléphetünk a BT Managerből, és immár az op. rendszer saját Connectivity ikonjára bökhetünk, ahol viszont még nem fogjuk látni a most felvett kapcsolatot, hanem csak az üzenetet, hogy "To connect to either the Internet or work, set up a new connection in Settings."

 

 

Nem kell megijednünk, az új connection már él, csak még rejtőzködik: most még az Internetre csatlakozás a My ISP csoportot használja (ui. az az alapértelmezett connection-gyűjtőcsport - lásd később az ennek szentelt külön szekciót), és nem a BT Manager által most létrehozott Bluetooth Settings csoportot (lásd fent). Nosza, klikk a bal alsó Settings-re, majd az Advanced fülre, és ezen belül a Select Networks (legfelső) gombra. A Network Management képernyő felső legördülő listáját a My ISP-ről állítsuk át a Bluetooth Settings-re:

 

 

Kétszer OK, és megint bökjünk a Connectivity ikonra:

 

 

Na, ez már jobban hangzik; a *99# linkre klikkelve beindul a kapcsolatfelépítés.

 

Ezzel meg is vagyunk az APN-információkat nem átpasszoló eset tárgyalásával (mert pl. az APN-t kézzel állítottuk be a telefonon). Ha azt (vagy bármilyen másik init stringet - lásd pl. HSCSD paraméterei) mégis inkább minden egyes kapcsolatfelépítés során szeretnénk (vagy kell) átadnunk, akkor ugyanígy, a Connectivity buborék Settings menüjében kell szerkesztenünk az adott connection-t. Ilyenkor, mivel a connection-ünket a BT Manager a Bluetooth Settings csoportban hozta létre, az ahhoz tartozó Manage existing connections-linkre kell klikkelnünk:

 

 

Nyomjuk meg az Edit... gombot, és máris editálhatjuk az adott kapcsolatot. APN nevek megadásához ehhez a harmadik képernyőre kell mennünk, és ott az Advanced gombot megnyomnunk. Itt már megtaláljuk az Extra dial-string modem commands szövegmezőt, amibe már beírhatjuk a +cgdcont=1,"ip","<APN neve>","",1,1 stringet. (Megjegyzés: ez a képernyő csak a WM2003-ban került át ide. PPC2k-n és PPC2k2-ben az utolsó alap-képernyő volt; WinCE 1.0/2.0/2.11 gépeken pedig a Configure gombbal előcsalogatható dialógusablak Call options fülén volt elérhető. Itt a textfield neve is más volt még: Extra Settings (special modem commands may be inserted into the dial string)).

 

Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy szükségünk volt egy látszólag felesleges lépésre: arra, hogy, amennyiben nem a BT Manager-ben hoztunk létre egy connection-t, hanem egy már előre definiáltat hasznátunk, akkor is azt (vagy bármelyik másikat) mindenképp össze kell rendelnünk a Bluetooth Manager-en belül az adott telefon DUN szolgáltatásával. Tehát, nem elég a telefon párosítása és a DUN felfedezése; ezután még nem konnektálhatunk olyan connection-ökkel, amelyek a BT Dialup Modem-en keresztül szeretnének csatlakozni a netre. (A logikus ez utóbbi lenne, hiszen minek hozzárendelni egy connection-t az adott DUN service-hez, ha azt úgyis bármelyik használhatja - gondolnánk. A valóság azonban, sajnos, nem ilyen egyszerű.)

 

Ez után már bármelyik connection elérheti az adott telefon DUN szolgáltatását, nem csak az, amivel annak idején összerendeltük. Viszont annak, hogy egyáltalán működjön a kitárcsázás, mindenképp szükséges feltétele az, hogy egy connection-nel össze legyen az rendelve. Ennek fizikai oka azt, hogy ekkor és csak ekkor jön létre a Registry-ben egy HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Widcomm\BtConfig\AutoConnect\0011 nevű rekord, ami egyáltalán lehetővé teszi azt, hogy bármilyen connection elérje a telefon DUN-ját. (A DUN és a registry egyéb finomságaival kapcsolatban lásd még a WinCE-s GSM-kezelőket tárgyaló cikkemet a http://www.pdamania.hu/content.php3?&id=1840&do=1 címen).

 

 

Most, hogy a modemek, ill. a kapcsolódási lehetőségek típusait ismerjük, ill., a legpopulárisabb kapcsolódási forma, a GPRS esetében tudunk választani a három szolgáltató, ill. annak az előfizetéses/feltöltőkártyás módjai között, nevezzünk meg egy-két olyan általános téveszmét, aminek sokan "bedőlnek", ill. egy-két olyan fontos részt (pl. V.42bis), amelynek a fontosságát szinte senki sem hangsúlyozza ki, miközben az átlag letöltési sebességet általában 50-60%-kkal is javíthatják.

Általános téveszmék

A soros port sebessége

Szemben szinte minden forrás/tutorial/fórum állításával, egyetlen egy WinCE verzióban sem kell explicit átállítanunk az infra/BT port sebességét a default 19200-ról magasabbra. A tulajdonképpeni kommunikáció sebessége független lesz az itt beállítottaktól (próbáljunk meg, teszt-képpen, pl. 300 bps-t beállítani! Látunk különbséget? Nem? Na látjuk :) )

 

Kábeles kapcsolatnál más a helyzet, olyankor valóban át kell állítanunk a sebességet a gép által bírt legnagyobbra.

 

Lehetséges, hogy a gép nem bírja a legnagyobbat, a 115200 bps-t; akkor lejjebb kell vennünk eggyel (vagy többel), azaz pl. 115200 bps helyett 57600-at kell használnunk, és ha esetleg az se menne, akkor 38400-at. Ez inkább csak a(z igencsak) régebbi modellekre igaz; pl. egy iPAQ 3630 és egy t68i gond nélkül kommunikál kábelen keresztül a legnagyobb, 115200-as sebességen (is). Az más kérdés, hogy átlagos feltételek között általában a kisebb (57600/38400) sebességeken sincs látható sebesség-csökkenés, még egy 4 download slot-tal rendelkező telefon esetében sem; az igazán csak 19200 bps-en és az alatt válik érzékelhetővé.

 

Egyéb paraméterek

Egyéb paramétereket sem kell átállítani, szemben a tutorial-ok állításával. Mindent a defaulton lehet hagyni, mind Palm OS, mind bármelyik WinCE alatt.

IP header/software tömörítés

Ezt a kétfajta "tömörítést"-t bekapcsolhatjuk pl. WinCE (Palm OS alatt nem, de tényleg nem vesztünk vele semmit) alatt. Ott erre külön két jelölőnégyzet van: PPC-ben pl. Advanced/ TCP/IP / Use software compression és Use IP header compression, de - szemben sokak meggyőződésével - azok nem sokat segítenek - nagyságrendekkel kevesebbet, mint pl. egy tömörítő proxy (gyakorlatilag mérhetetlen a különbség) vagy a V.42bis. Így pl. az sem jelent gondot, hogy Palm OS-en ezeket nem kapcsolhatjuk be.

 

A +CGDCONT parancs <d_comp> és <h_comp> paraméterének (lásd ezzel kapcsolatban a Hayes-parancsokat tárgyaló részt!) értékét nem ez a két jelölőnégyzet határozza meg (hiszen ez a két checkbox már a WinCE 1.0 alatt is megvolt, és akkor hol volt még GPRS...), azokat vagy a GSM telefon adatfiókjaiban kell beállítanunk (pl. t68-nál Connect/Data comm./Data accounts/Edit/Advan. settings/Data compr., ill. Header compr.), vagy nekünk kell a +CGDCONT parancs (ha azt elküldjük a telefonról) 5. és 6. paramétereként átpasszolni (1-esként; a default a 0, azaz kikapcsolva).

 

A V.42bis

Aki analóg modemes háttérrel rendelkezik, az erre kapásból rávágja: igen, a régi ismerős! Nos, GPRS alatt ez (és csak ez!) használható, mint általános célú (többek között) röptömörítő (lásd az ETSI GSM szabványt!). Közel sem tömörít olyan hatékonyan, mint pl. a később ismertetendő tömörítő HTTP proxyk, de mindenképp érdemes bekapcsolni. Tudni kell, hogy pl. az Ericsson telefonok alapértelmezésben ezt kikapcsolják, ami kapásól 50-60%-kal alacsonyabb sebességet jelent jól tömöríthető (pl. szöveges) tartalom letöltésekor. Emiatt ezt feltétlenül kapcsoljuk be az előző pontban (IP header/software tömörítés) vázoltakban található menüben.

 

Mivel a tömörítő HTTP proxyk csak HTML-eket képesek tömöríteni (igaz, azokat nagyon jól), a V.42bis ellenben mindent (ami nem már eleve szupertömör; azaz mp3-akat, GIF-eket, JPG-ket nem, FTP-ről, POP3/IMAP accountokról lebányászott szöveges információkat ellenben igen), ezért a GPRS első beizzítása során az egyik legelső lépésünk az legyen, hogy meggyőződünk arról, a V.42bis engedélyezve van. Ha valamilyen telefonnál ezt explicit nem lehetne beállítani, akkor nincs veszve minden: a +CGDCONT parancs 5. és 6. paramétereként átpasszolhatjuk ezt.

 

A +CGDCONT parancsot (valamennyire) rövidíthetjük:

-         Ericsson telefonok esetében az "IP"-t elhagyhatjuk

-         a 4. paraméterként álló dinamikus DNS cím ("0,0,0,0") helyett használhatunk üres stringet ("").

-         az APN és a DNS körüli idézőjelek egyes Motoroláknál szintén elhagyhatók, lásd pl. http://www.vttoth.com/portage.htm.

 

Ugyanakkor sok esetben még így sem férünk be a WinCE korlátozott init string-beviteli szövegmezőjébe (ill., rosszabb esetben, a Hayes-parancsok 57-karakteres mérethatárába). Emiatt nagyon-nagyon ajánlom, hogy első utunk a mobiltelefonunk adatfiókokat kezelő menüjébe vezessen, és ott próbáljuk beállítani a szükséges paramétereket (Pannonnál és Vodánál az APN, illetve a két tömörítés; Westelnél ezen felül a DNS és a felhaszálónév/password is).

 

A témáról (a V.42bis működése) lásd még: http://www.autosophy.com/v42bisintro.htm, http://www.digit-life.com/articles/compressv44vsv42bis/, ill. a generikus modem-témájú http://wombat.doc.ic.ac.uk/foldoc/foldoc.cgi?modem és a http://www.faqs.org/faqs/compression-faq/part1/section-10.html.

 

Ezzel meg is vagyunk azzal, amit op. rendszertől függetlenül mindenkinek tudnia kell a különböző kapcsolódási típusokról. Most már op. rendszer-függő részek következnek (bár, az általános bevezetés, amikor a connection-öket tágyalom, még mindkét PDA-s, ill. az összes desktop-os op. rendszer felhasználóinak hasznos lehet): megvizsgáljuk, min alapul a Windows(CE)/Palm OS hálózatelérése, és hogyan kell azt felkonfigurálni.

 

Mik azok a Connection-ök?

Ha az ember legalább egy ADSL- vagy egy modemet már felinstallált a(z asztali)  Windows-ában, akkor kb. tisztában lehet azzal, hogy abban már az operációs rendszer szintjén többféle alternatív kapcsolatot létre lehet hozni az Internet elérésére. El lehet érni a netet mondjuk egy LAN kártyán keresztül, és, ezt a kapcsolódási formát egyáltalán nem befolyásolva, felvehetünk még egy kapcsolódást mondjuk egy GPRS vagy egy analóg telefonon keresztül, arra az esetre, ha pl. a LAN meghalna. Ilyenkor gyakorlatilag egy gombnyomással átválthatunk a két kapcsolódás (ezentúl: connection) között, anélkül, hogy bármi extra dolgot csinálnánk.

 

Nos, ez a megközelítést már a Windows CE 1.0 1996-ban befejeződött fejlesztésénél is használták. Ezért van az, hogy az azóta megjelent összes Windows CE, illetve Pocket PC verzióban ezzel a módszerrel kell a kézigépen bekonfigurálni az internetet, ill. a hálózat elérését, azaz: még egy zsebgépen is többféle kapcsolatot létrehozhatunk, és azok között nagyon egyszerűen válthatunk. Ugyanez vonatkozik a Palm OS gépekre is: ott is szabadon, akárhány kapcsolatot létrehozhatunk, és ezek közül tetszés szerint választhatunk.

 

Connection-csoportok

A PPC2k2-ban (és utána) már nem csak hogy több (egyenrangú) kapcsolatot definiálhatunk, azokat immár nem kell "ömlesztve" tárolnunk, hanem hanem nagyobb csoportokba szervezhetően. Bármennyi ilyen csoportot definiálhatunk; WM2003 alatt ezek közül kettő előre létrehozott van, a My ISP és a My Work Network. (PPC2k2-ben a My ISP csoportnév helyett az Internet Settings-t használták, a My Work Network helyett pedig a Work Settings-t; ezentúl ezekre általában csak a WM2003-as nevükkel hivatkozom.) Ezeken belül bármennyi connection-t definiálhatunk/létrehozhatunk, amelyek közül aztán a tulajdonképpeni kapcsolatfelvételkor vagy a legutolsóként felvettet választja a rendszer, vagy azt a gépre is bízhatjuk, például véletlenszerű választást előírva.

 

Ez utóbbi a ppc2k2 esetében az alapértelmezett működés, amit felülbírálhatunk egy adott connection-on egy tap-and-hold-dal, és az Always dial kiválasztásával. Ilyenkor a connection-ök listájában az addig ott szereplő 'When dialing: automatically dial the best number' megváltozik 'When dialing: Use '<connection-név>''-re. WM2003-ban kicsit más a helyzet: itt a default esetben az egy csoporton belül kettő vagy több connection esetén az azok listájában megjelenő 'Auto pick' rádiógomb lesz kiválasztva. (Ez az automatizmus a legutolsóként felvett, a listában emiatt legfelül található connection-t fogja használni legelőször).  Ha ezt felül akarjuk bírálni, akkor csupán ki kell választanunk a használni kívánt connection-t (hogy a rádiógomb mellette legyen kiválasztva), és egy OK-t nyomnunk. Az egyes connection-ök pop-up menüjéből a WM2003-ra való áttérésnél emiatt eltűnt az Always dial menüpont is.

 

A lényeg ugyanaz mindkét op. rendszer alatt: az egyes csoportokon belül ki lehet választani, hogy mi legyen az alapértelmezett connection, amikor az adott csoportot használva (nem véletlen a kiemelés; a köv. szekcióban majd látjuk, miért) a rendszer egy külső netre próbálunk konnektálni. Ilyenkor már sem ppc2k2, sem WM2003 alatt nem befolyásolhatjuk, melyik connection-ön keresztül fogja ezt a rendszer csinálni: azt csakis a csoportbeállító képernyőn tehetjük meg, a csatlakozási parancs explicit (vagy implicit, ha azt egy program teszi, és nem mi) kiadása előtt.

 

Ez a plusz absztrakciós szint (nem csak connection-ök vannak, hanem pluszban az azokat tartalmazó csoportok is) sokaknak nem lehet egészen világos; ezért foglalkozom vele ilyen sokat. Az, hogy nincs olyan megváltoztathatatlanul kijelölt csoport, amire azt lehet mondani, hogy az élete végéig abban fogja az op. rendszer keresni az abban alapértelmezettnek beállított connection-t, hogy aztán azon keresztül próbáljon a külső hálóra konnektálni, nem véletlen. A WinCE-k tervezésekor ugyanis igyekeztek igen magas szintű rugalmasságot biztosítani, ami már a kezdetek kezdetén, a WinCE 1.0-ban (lásd: több connection lehetséges; különböző tárcsázási előtétszám-lehetőségek ugyanahhoz a számhoz, hogy ne kelljen ugyanazt a connection-t pl. kétszer létrehozni csak azért, mert otthon pl. nincs plusz kitárcsázó szám, a munkahelyen meg van; vagy helyi hívások esetén nincs plusz szám, táv/nemzetközi hívásoknál meg van stb.) is testet öltöttek. Ma például megtehetjük azt (és sok program meg is teszi!) hogy a saját maga által létrehozott connection-öket egy teljesen saját connection-gyűjtőcsoportba rakja (és nem pl. a My Work Network/My ISP előre definiált csoportba), és aztán azt mondja az op. rendszernek, hogy ezt az új csoportot használja akkor, amikor direkt internet-kapcsolatot kell felépítenie, és ne mondjuk a default My ISP-t.

 

Hogy miért rágom ezt a témát ennyire? Például azért is, amit az imént már említettem: sok program teljesen saját csoportot hoz létre, és abba rakja a maga connection-jeit. Ilyen pl. a WM2003 op. rendszer alatti Widcomm BT stack vagy jópár Internet tárcsázó program (lásd a cikk vége felé őket). Azaz, ha nem vagyunk tisztában a csoportkezelés rejtelmeivel, akkor azt sem fogjuk megérteni, hogy pl. egy Widcomm-ban létrehozott connection-t miért nem tudjuk használni a Connectivity-ből pótlólagos beállítások nélkül.

 

Ezen felül, mind a ppc2k2, mind a WM2003 hajlamos egy, a csoportkezelés logikáját nem értő számára rendkívül furcsán és megmagyarázhatatlanul viselkedni, így nem csak a Widcomm-os esetben jöhet jól a dolgok logikájának ismerete.

 

'Work' és 'The Internet'

 

A Pocket PC 2k2/WM2003 op. rendszerek messze legkevésbé elmagyarázott része az, hogy mire is szolgál a PPC2k2 Settings/Connections/Connections, ill. a WM2003 Connectivity/Settings/Advanced/Select Networks oldalán a két felső, The Internet-ként (első) és Work-ként (második) hivatkozott legördülő lista és az őket bevezető szöveg. Olyannyira nehezen érthető ez az egész dolog első látásra, hogy pl. kivétel nélkül minden magyar nyelvű forrás kapitális hülyeségeket hord össze ezzel kapcsolatban, így nem árt végre helyre tenni a dolgot.

 

WM2003 alatt a Connectivity-t azzal az a ikonnal indíthatjuk el, amely a WM2003 képernyőjének tetején mindig látszik, és alapesetben két, ellenkező irányú, vízszintes nyilat, valamint egy x-et tartalmaz, ezzel jelezve, hogy nincs aktív kapcsolat. Alternatívan, ugyanezt a menüt elérhetjük a PPC2k2-ből megismert Settings/Connections/Connections-ben is; de minek, ha az ikon sokkal gyorsabb.

 

A PPC2k2 hivatkozott képernyője:

 

És ugyanez WM2003 alatt:

 

Megjegyzés: a WM2003 alatti képernyő nem felel meg egy az egyben a PPC2k2-ének. Annak az Advanced fül alatti Select Networks gomb megnyomásával kapott képernyő az egzakt megfelelője, kivéve a My network card connects to, legalsó menüt, amit WM2003 alatt a Advanced / Network Card gomb alá került át (némi bővítéssel). (Megj.: ez utóbbi legördülő listával, ill. gombbal egyáltalán nem kell foglalkoznunk, ha modemes kapcsolatot építünk fel. Ezeket csak ui. akkor kell használnunk, ha kifejezetten LAN-kártyákkal akarunk hálót elérni. Emiatt rá is vágja az ember kapásból, hogy miért a Work az alapértelmezett értékük: azért, mert - egészen az utóbbi egy-másfél évig - inkább csak a vállalatok engedhették meg maguknak pl. a Wi-Fi hálózatot)

 

A PPC2k2 fenti képernyőjének megfelelő képernyő (az előzőről, ahogy már írtam, az Advanced / Select Networks-szel kaphatjuk meg):

 

 

 

A PPC2k2 tervezésekor nem csak azért hozták létre a csoportokat, hogy az előző szekcióban vázolt plusz absztrakciós réteget és ezáltal connection-csoportosítási lehetőséget biztosítsák a felhasználók számára. Volt egy másik oka is ennek: az, hogy a gép automatikusan választhasson, az elérni kívánt erőforrás neve alapján, a standard, általában modemes Internet-, illetve a helyi hálózat erőforrásait elérő kapcsolat között.

 

Gondoljuk el a következőket: ha úton/otthon vagyunk, akkor a PDA-nkon valószínűleg GPRS-en keresztül fogjuk elérni az Internetet. A munkahelyünkön viszont több, mint valószínű (legalábbis Nyugaton), hogy inkább egy helyi szerverre szeretnénk csatlakozni, pl. a leveleink, fájljaink szinkronizálása érdekében, vagy simán csak az ActiveSync-en keresztül szinkronizálunk, és ezáltal annak a 3.5-ös verziótól létező Internet pass through-ját használjuk net-elérésre.

 

Aki már elért egy helyi gépet egy lokális hálózatból, jól tudja, hogy azt általában egy, pontokat nem tartalmazó névvel érheti el (pl. http://lokálisszervernév), míg az interneten keresztül (is) elérhető szervereket szinte mindig pontokkal rendelkezővel (pl. http://www.pdamania.hu). Ez adta az alapötletet ahhoz, hogy a PPC2k2 tervezésekor két olyan  kategóriát állítsanak fel, amelyekhez a csatlakozás automatikusan történhet, pusztán az alapján, hogy a célszerver neve tartalmaz-e pontokat vagy sem. Ha nem tartalmaz, akkor - a ppc2k2 tervezői szerint - az csakis lokális gép lehet,  ha meg igen, akkor internetes. Emiatt, úgy okoskodtak, hogy valószínűleg az emberek a lokális gépeket más protokollon és/vagy más hardveren keresztül akarják majd elérni, mint az Internetet. A lokális gépek elérésére szinte biztos, hogy nem GPRS-t, hanem valami olcsóbb és jóval hatékonyabb eszközt fognak használni (pl. Wi-Fi-t vagy ActiveSync pass-through-t); az internetes szerverek útközbeni elérésére meg több, mint valószínű, hogy maradnak a GPRS vagy az analóg kitárcsázó telefonmodem mellett. Ezen felül, ha mégis a lokális hálós kapcsolaton keresztül akarják azokat elérni, azt csakis egy, a lokális hálón levő proxyn keresztül teszik (tehetik), mert feltételezték, hogy egy rendes lokális hálón kötelezően van proxy is.

 

Nagyon fontos azt kiemelni, hogy mindez a megkülönböztetés teljesen független attól, hogy milyen program akarja elérni a hálót. A különbségtétel csak és kizárólag a célszerver nevétől (attól, hogy az tartalmaz-e pontokat) függ. Emiatt, ha pl. a PIE-be azt írjuk, hogy http://név, akkor azt a lokális háló elérésének fogja venni a rendszer (hiszen a "név" stringben nincsenek pontok), míg ha azt, hogy pl. http://home.adelphia.net/~mdukette/index.htm, azt internetesnek, azért, mert itt viszont vannak pontok. Ugyanez sok egyéb, a PPC alatt futó, netet elérő alkalmazásra is vonatkozik: az op. rendszer dönti el, hogy melyik fajta összeköttetést használja, és nem maga a program (kivéve a Pocket Outlook (Inbox) esetét - erről majd később, külön szekcióban). Ez azt jelenti, hogy pl. sok alternatív, a PIE-től többé-kevésbé független egyéb programokban sem kell megadnunk, hogy azok milyen kapcsolatot használnak, hanem azok esetében is az operációs rendszer dönt a felépítendő kapcsolat csoportbesorolásáról. (Ez alól kivétel pl. a Netfront 3.1, amely csak a The Internet alapértelmezett kapcsolatára dial-up-ol, még pont nélküli szervernevek elérésénél is.)

 

Hogy miért auto-konnektál a rendszer? Azért, mert a Pocket PC-alkalmazások kérhetnek automata konnektálást akkor is, ha éppen nincs aktív The Internet/Work-kapcsolatunk. Ilyenkor nem kell kézzel indítanunk a kapcsolódást: azt a program automatikusan megteszi. Ha kézzel indítjuk a felcsatlakozást, akkor természetesen eleve választhatunk a két, a két legördülő listában beállított csatlakozás között úgy, hogy ppc2k2-n a Settings/Connections/Connections oldalon a használni kívánt legördülő lista alatti Connect-et nyomjuk meg, míg WM2003 alatt a Connectivity buborékban a felső (The Internet), ill. az alsó (Work) linket. De, ha a nem aktív kapcsolatot igénylő szervert próbálunk aztán majd elérni (pl. a Work listára konnektáltunk, de olyan szervert próbálunk aztán elérni, aminek a nevében van(nak) pont(ok)), akkor könyörtelenül bekonnektál a gép a másik hálózatra (is). (Vagy be próbál.)

 

Tehát, leszögezhetjük: ha az op. rendszer úgy véli, hogy a lokális/vállalati hálón levő gépet akarjuk elérni, akkor, amennyiben az a kapcsolat nem él, a második, "When needed, automatically connect to Work using these settings"/"Programs that automatically connect to a private network should connect using" (PPC2k/WM2003 lista-felirat) legördülő listán beállított csoportban alapértelmezettként deklarált connection-t próbálja használni.

 

Ha viszont az op. rendszer úgy véli, hogy az Interneten (és nem a lokális/vállalati hálón)  levő gépet akarjuk elérni, akkor, amennyiben az a kapcsolat nem él, az első, "When needed, automatically connect to The Internet using these settings"/"Programs that automatically connect to the Internet should connect using" legördülő listán beállított csoportban alapértelmezettként deklarált connection-t próbálja használni.

 

A különbségtétel kizárólag attól függ, hogy tartalmaz-e a szervercím pontot, vagy sem.

 

Ez utóbbi természetesen nem egyértelmű. Vannak (lehetnek) ugyanis olyan vállalati szerverek, amelyek bár valóban a vállalati hálón keresztül (is) elérhetők, mégis tartalmaznak pontot a nevükben. Ez a ppc2k2 megközelítésének egy fontos hibája volt (amelyet pl. a http://www.cewindows.net/faqs/connectionmanager.htm cikkben vázolt módon orvosolhatjuk). WM2003-ban már pótolták ezt a hiányosságot: a Connectivity/Settings/Advanced/Select Networks oldal aljára felkerült egy Exceptions gomb, amivel megadhatjuk azokat a lokális szervereket, amelyek neve pontokat tartalmaz. Ez alapján már érthető is a gomb feletti szöveg: "Exceptions are needed if your company uses periods (.) in intranet addresses".

 

Természetesen, nem muszáj egyik op. rendszer alatt sem két valóban különböző csoportot bejelölni/használni a két legördülő menüben. Használhatjuk ugyanazt, ha pl. nincs lokális vállalati hálónk, amit pl. nem GPRS-szel, hanem mondjuk Wi-Fi-jal akarnánk elérni. Ilyenkor természetesen (egyszerűen, a csoportokba való "bemászás" és egy másik connection defaultnak való kijelölése nélkül) csak egy connection-t használhatunk (és a rendszer is csak azt fogja használni, ha éppen nem vagyunk online, de valamelyik PPC-s program a netre akar csatlakozni). Emellett megtehetjük, hogy pl. a második listában (Work) tulajdonképpen nem is valóban lokális hálót elérő csoportot adunk meg defaultnak, hanem egy másik Internet-elérő accountot tartalmazó csoportot.

 

Hogy ebben mi a ráció? Az előbb már említettem, hogy pl. WM2003-ban a Connectivity ikonra való bökéskor ugyanúgy (maximum) két linket látunk, mint ahogy a PPC2k2-ben is csak két Connect gomb van a Settings/Connections/Connections oldalon. (Ez feltétlenül kényelmetlenebb a Palm OS, ill. a régebbi WinCE-k megoldásánál, ahol egy oldalon minden definiált connection látszik, és esetleg ennél több connection-ünk is van.) Hogy használhatjuk ezt ki?

 

Tegyük fel például, hogy - a már említett Pannon GSM-es példát használva - a Pannonnál kétféle GPRS-csomagra is előfizettünk: a napközben használható, "net" APN nevű normál és az éjszakai, 300 Mbyte-os csomagra ("netx" APN-nel). A telefonunkon létre is hoztunk két adatfiókot; egyiket (tegyük fel, ennek a CID-je 1) a "net" APN-nel, a 2-es CID-űt pedig "netx"-szel. Hogy ne kelljen este 9 után minden egyes csomagváltáskor az aktív és defaultként használandó connection átváltására egy csomót klikkelgetnünk, megtehetjük azt, hogy a *99***1#-et (napközben), ill. a *99***2#-t (éjjel) hívó connection-öket külön-külön csoportba rakjuk, és ezt a két csoportot választjuk ki a két legördülő listában.

 

Ilyenkor a Connectivity ikonra való bökés esetén mindkét (virtuális) behívószámot látjuk, és mindenféle extra menü-navigálás nélkül választhatunk a kettő közül:

 

 

Próbáljuk ki a dolgot. Látni fogjuk, hogy ha pontok nélküli URL-t adunk meg pl. a PIE-ben, akkor az automatikusan a *99***2#-t fogja tárcsázni. Ha viszont egy normál, pontokat tartalmazó URL-t (amit ugyebár éjszaka is el akarunk érni), akkor lezárja a *99***2#-s kapcsolatot, és betárcsáz a *99***1#-re. Ez bizony nem túl jó, hiszen gyakorlatilag mindig a *99***1#-t fogja tárcsázni; akkor is, ha mi kézzel előzetesen a második CID-űt választottuk.

 

PPC2k2 alatt ilyenkor megáll a tudomány: nem utasíthatjuk arra a rendszert, hogy pontokat tartalmazó szervercím esetén ne váltson át az első legördülő listában (The Internet) kiválasztott csoport alapértelmezett connection-ére. WM2003 alatt ilyenkor kell használnuk az Exceptions-t: klikkeljünk az 'Add new URL'-re, és adjuk meg a *.* URL-t. OK. (Figyelem! A * magában nem lesz elég, ne is próbálkozzunk vele!). A kivételek listája ekkor a következő lesz:

 

 

Máris kipróbálhatjuk, visszavált-e az első legördülő menü csoportjának alapértelmezett connection-ére a rendszer, ha pontot tartalmazó URL-t akarunk elérni: nem. Helyben vagyunk!

 

Látjuk, milyen borzasztó hasznos tud lenni ez az elsőre látszólag teljesen agyonbonyolított rendszer? Még akkor is igaz ez, ha lokális hálót egyáltalán nem akarunk/tudnánk elérni, mert pl. GPRS-alapú connection-ökhöz is hozzárendelhetjük a két legördülő listát.

 

Ne keverjük össze a Work legördülő listát az ugyanezzel a névvel illetett, a kitárcsázási szabályokat megadó 'dialing rules'-ban Work-ként hivatkozott, a (pl.) munkahelyről történő kitárcsázáskor használandó előtétszámok logikáját megadó template-tel! Ezek logikájukban és céljukban semmi hasonlóságot nem tartalmaznak.

 

A két legördülő lista alapesetben a My ISP/Internet Settings (WM2003/ppc2k2), ill. My Work Network/Work Settings előre definiált csoportokat tartalmazza. Ezek közül a My ISP/Internet Settings a proxyk használata terén megszorításokkal rendelkezik, így nem árt alaposabban megnézni, mikor nem érdemes használni őket, azaz mikor érdemes az új connection-öket esetleg egy általunk létrehozott, új csoportba pakolgatni.

 

Ezt tárgyalja a következő szekció; addig is, zárásként, összefoglalom a PPC2k2/WM2003 csoportkezelésének alapötletét: a The Internet/Work-öt, a hierarchiát vázoló példámnál maradva, úgy is elképzelhetjük, mint a connection-csoportoknál még absztraktabb, még általánosabb csoportszervezési lehetőséget, ami által már háromszintesre növelődik a PPC2k2/WM2003 connection-hierarchiája (The Internet/ Work választási lehetőség legfelül; középen a connection-csoportok, alul a csoportokon belüli connection-ök).

 

Elsőre nagyon bonyolultnak tűnhet ez az egész, de ha az ember egyszer megérti a logikáját (különösen a legutolsó bekezdésbeli hasonlat alapján), akkor már nem lesz gondja.

 

Mire lehet használni egy üres, connection-öket nem tartalmazó csoportot?

Első ránézésre feleslegesnek tűnhet az, hogy olyan csoportot hozzunk létre, amiben nincs egyetlen egy connection sem. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez nagyon hasznos tud lenni. Egyik ilyen az offline böngészés PIE-rel. Ha letöltünk egy weboldalt, hogy azt a PIE-vel aztán offline olvasgassuk, akkor minden, a weboldalban található külső, helyileg nem jelen levő erőforrás tartalmát megpróbálja letölteni a rendszer, azaz be próbál konnektálni. Ha ilyenkor egy olyan csoportot rendelünk hozzá a The Internet-hez, amiben egyetlen connection sincs, akkor ebből semmit sem fogunk látni, azaz sem bekonnektálás nem lesz, sem hibaüzenetek.

 

Ez természetesen csak a PPC2k2-es, ill. WM2003-as PIE-nél lehet fontos, ugyanis csak ezekben nem tilthatjuk le az automata kapcsolódást. Más bőngészőkben, mint pl. a Netfront 3.1 (ill. a PPC2k-s és azelőtti PIE-kben) a kapcsolódás helyileg letiltható, anélkül, hogy egy globális beállítást (a The Internet-csoportösszerendelést) bántanunk kellene.

 

Megj.: a PIE messze nem a legideálisabb offline böngésző. A Mobipocket Reader (http://www.mobipocket.com/en/HomePage/default.asp), illetve a µBook (http://www.gowerpoint.com/) lényegesen jobb ebből a szempontból.

Az Internet Settings/My ISP előre definiált csoportok és a proxy-k

 

Még valamiről érdemes beszélnem, mégpedig arról, hogy miben "butább" az előre definiált My ISP/Internet Settings (WM2003/ppc2k2) csoport, mint ha mi saját kézzel hoznánk létre egy új csoportot, hogy abba rakosgassuk az általunk használni kívánt connection-öket. (Megjegyzés: a Bluetooth Manager is ezért hoz létre inkább egy új csoportot a saját connection-ei számára, és azokat nem a My ISP-be rakja).

 

A válasz nagyon egyszerű: a My ISP csoportban nem lehet proxy-t beállítani, így, ha akarnánk, se tudnánk pl. Pocket Internet Explorerből proxy-kat használni.

 

Ez mikor jöhet igazán rosszul? Tegyünk egy kis kirándulást a HTTP protokoll témakörébe.

 

Amikor egy weboldalt böngészünk a PIE-ben (vagy, a teljesen saját protokollt használó Thunderhawk kivételével bármelyik másik PPC-s böngészőben), akkor az ISP (pl. a Vodafone) és a böngészőnk között a HTML oldalak tömörítés nélkül vándorolnak. Ugyanakkor a PIE (a WinCE 3.0/PPC2k-tól kezdve; az ezzel kapcsolatos táblázatot lásd a szekció alján!) támogatja a tömörített HTML-eket, és ezt a HTTP szerverek számára jelzi is. A szervernek jogában áll az ezen képességüket jelző kliensek számára a HTML-t tömörítetten visszaküldeni. Jó tudni, hogy ma minden modern (PDA-n, ahogy mondtam, PPC2k-s vagy afeletti) böngésző támogatja a gzip tömörítést. Ez a GZIP általában 60-80%-os tömörítési aránnyal dolgozik, ami nagyon szép.

 

Sajnos, jelenleg (2004 eleje) egyik népszerű Web portál sem ellenőrzi a kliens által a szerver számára átadott, a tömörítés támogatását jelző Accept-Encoding headerét, így nem is foglalkoznak tömörített tartalom visszaadásával: a HTML oldalakat kizárólag tömörítetlenül küldik vissza a kliensnek. Erre mindenki rávágja, hogy 'Miért nem? Micsoda pazarlás!' Igen, az, különösen a következőket figyelembe véve:

-         szinte minden modemen (analógokon is és a GPRS telefonokon is) be lehet kapcsolni a V.42bis-t. Igen ám, de ez, mivel nem túlságosan processzor-igényes tömörítést használ, közel sem dolgozik olyan hatásfokkal, mint egy "igazi" tömörítő (pl. a gzip). Ha a gzip tömörítést sikerülne bekapcsolni, az 300-400%-os effektív sebességnövekedést/forgalomcsökkenést okozna.

-         az ISP-k megtehetnék, hogy röptömörítő ún. proxy-kat használjanak, mégsem teszik. A Vodafone például igencsak nagyra van a saját tömörítési algoritmusával, ami a képek "lebutításában" valóban működik is. De semmit sem csinál a HTML törzssel, még akkor sem, ha a kliens valóban képes tömörített HTML törzsek fogadására és renderelésére. Azaz: bármit csinál az ember, a Vodánál mindig is tömörítetlen adatok vándorolnak majd a PDA és az internet között.

 

Mit lehet ilyenkor csinálni? Nagyon egyszerű: ha sem a saját ISP-nk (pl. a Voda), sem maga a web szerver nem tömöríti be a HTML oldalt, mielőtt visszaküldené nekünk, azt magunknak, egy saját proxy-val kell megcsinálnunk. Ez a proxy az elérni kívánt web szerverről visszaérkező tömörítetlen HTML-t összetömöríti, és úgy küldi tovább a kliensnek, ezáltal drasztikusan csökkentve a sávszélesség-igényt, illetve a válaszidőt.

 

A proxynak pl. a munkahelyi vagy valamilyen szerver-farmos gépen kell futnia, és a címét kapásból a WinCE-nek kell megadnunk, és nem a Pocket Internet Explorer-nek, szemben a desktop-os esettel. Azt csak a PPC2k-val bezárólag, egészen a WinCE 1.0-beli PIE-től kezdve, kellett a PIE-n belül megtenni - lásd a későbbi PIE-verziókból teljesen elhagyott Tools/Options/Connections oldalt. (A 2.0-s WinCE-vel kapcsolatban lásd még: http://www.cewindows.net/wce/20/proxy.htm.)

 

Ez pl. WM2003-on szemléltetve (ppc2k2-n minden teljesen ugyanaz; egyedül a SOCKS szövegmező van máshol a második képernyőn), a következőképp zajlik: klikkeljünk a Connectivity/Settings-ben, ha az éppen aktív, az adott csoport Set up my proxy server-linkjére (ha ez a csoport a My ISP lesz, akkor nem lesz benne ilyen link!), és azon belül a második jelölőnégyzetre ("This nework uses a proxy server to connect to the Internet"):

 

 

 

Ezután klikkeljünk az Advanced gombra, és a HTTP mezőt töltsük ki a proxy szerver címével (az ábrán: <a gepunk cime>) és portszámával (a 9666 a példában a következő szekcióban ismertetendő RabbIT alapértelmezett portja; más proxyk - lásd a köv. szekciót - más, általában a 8080-as, default portot használnak).

 

 

Ha be van állítva a proxy egy adott connection-csoportra, akkor WM2003/PPC2k2 alatt, aktív kapcsolat esetén, eltűnik a Connectivity buborékból a "Disconnect" gomb - ez bizony egy nagyon zavaró bug.

 

Jó tudni, hogy a PIE mellett a másik, komoly böngésző, a Netfront saját proxy-beállítással rendelkezik (még a 3.1-es verzió is), azaz vele nem kell globális beállítást használni.

Tömörítő proxyk

 

A következő, általunk szabadon és egyszerűen használható tömörítő proxyk vannak. A proxyk legnagyobb része a HTML törzs gzip-es tömörítésén kívül tudja a képtömörítést is, ráadásul sokkal drasztikusabban, mint pl. ahogy a Voda csinálja. (A RabbIT pl. 10%-os minőséget használ).

 

Haladóknak: mindhárom Pocket PC-s PIE (a régebbiek nem), illetve a Netfront 3.0/3.1 direkt elérésnél, ill. proxyn keresztül 1.1-es HTTP-t használ (ezt külön nem kell/lehet engedélyezni/tiltani). Nagyon jó tudni, hogy a Vodafone nagy csinnadrattával, egyedülállóként reklámozott (http://www.vodafone.hu/szolgaltatasok/gprs_12.html) adattömörítési eljárása (azaz képbutítása), hasonlóan a UPC Chello hasonló szolgáltatásához, a 80-as portra menő HTTP kéréseket kapja el, és azokat processzálja, mint implicit proxy. Igen ám, ez a proxy bizony csak HTTP/1.0-s, azaz nagyot fogunk csodálkozni, ha a képtömörítős Voda APN-t használva bekonnektálunk egy HTTP szerverre, és utána megnézzük annak a logját: HTTP/1.0 kéréseket látunk majd. Ez természetesen csak a 80-as portra vonatkozik; más portokra menő kérésekbe már nem nyúl bele a Voda proxyja, így azok 1.1-es kérésekként érkeznek meg a túloldalra. Hasonlóan, ha a "normál" tömörítős APN-ek helyett a standardnet.vodafone.net, illetve vitamax.snet.vodafone.net APN-eket használjuk, akkor, mivel nincs proxy, ami "belegányolna" a HTTP kommunikációba, az adatáramlás szigorúan 1.1-es lesz, proxyn keresztül is.

 

Érdekes módon, GPRS-en keresztül, a Voda nem tömörítő APN-jét használva, semmilyen tradícionális HTTP/1.1-előnyt nem mértem az 1.0-s esethez képest. Sőt, az 1.1 esetében még bizonyos overhead is közbeszólt, ami a hamarosan következő táblázatból is jól látszik.  Az 1.1-es APN-eket használva, az adatok egyáltalán nem áramoltak gyorsabban/kisebb sávszélességet igényelve (sőt!), mint HTTP/1.0-s, ill. 1.1-es (HTML tömítő) proxyt, vagy direkt 1.0-s kapcsolatot használva.

 

A benchmark-elésre egy saját írású HTML+GIF generátort használtam, melynek forráskódja a következő.

 

 

import java.io.*;

class BrowserTestGenerator

{

                public static void main(String[] s) throws Exception

                {

                                                String imageNamePrefix = ""+Math.random();

                                                int[] b = new int[]{71, 73, 70, 56, 57, 97, 15, 0, 15, 0, 179, 14, 0, 255, 234, 0, 69, 69, 69, 0, 0, 0, 255, 206, 0, 255, 201, 0, 255, 180, 0, 254, 157, 0, 255, 254, 147, 255, 253, 19, 255, 255, 255, 255, 255, 199, 51, 51, 51, 255, 255, 235, 255, 229, 0, 0, 0, 0, 0, 0, 0, 33, 249, 4, 1, 0, 0, 14, 0, 44, 0, 0, 0, 0, 15, 0, 15, 0, 0, 4, 91, 208, 73, 25, 106, 157, 216, 85, 166, 206, 25, 23, 22, 112, 8, 2, 156, 131, 17, 76, 65, 39, 8, 39, 240, 166, 171, 118, 152, 113, 14, 106, 10, 14, 159, 63, 130, 42, 112, 3, 198, 130, 133, 202, 33, 199, 4, 16, 146, 1, 211, 162, 9, 88, 60, 43, 3, 217, 107, 187, 21, 174, 2, 89, 65, 98, 60, 22, 16, 118, 154, 193, 160, 193, 53, 211, 88, 106, 130, 92, 254, 22, 5, 10, 248, 194, 48, 195, 178, 212, 38, 17, 0, 59};

                                                PrintStream HTMLps = new PrintStream (new FileOutputStream ("i.html"));

                                                for (int i=0; i<50; i++)

                                                {

                                                                HTMLps.println("<p><img src="+imageNamePrefix+i+".gif>");

                                                                FileOutputStream fos = new FileOutputStream (imageNamePrefix+i+".gif");

                                                                for (int j=0; j< b.length; j++)

                                                                                fos.write(b[j]);

                                                                fos.close();

                                                  } // for

                                                  HTMLps.close();

                } // main

}

 

Ez a program létrehoz egy i.html-t, és belőle fellinkelt, 50 db, random név-prefixű smiley-GIF-et. A random név+ az index arról gondoskodik, hogy a benchmark eredményét ne hamisíthassa meg az esetleg nem kitörölt kliensoldali cache. Az így generált HTML-eket minden mérés során újrageneráltam, és a cél-HTML-t is átneveztem, hogy a kliens cache semmiképp ne szólhasson közbe. Persze, a való életben a program által generált HTML-hez hasonló weblapokat elérő szituáció nem nagyon lesz, mert minden program cache-eli az azonos nevű képeket, azaz még egy If-Modified-Since headerrel ellátott, feltételes GET-et sem küld ki. Ez a teszt csak és kizárólag arra szolgál, hogy a HTTP/1.1 használatának előnyeit egyáltalán kimérhesse az ember.

 

A (természetesen közelítő, azaz +/- 1-2k/3-4 sec "benne van a pakliban") eredmények (minden Class8 t68i-vel és 2210-en mérve; ahhoz még felhasználva a következőkben ismertetendő RabbIT 1.1-es tömörítő proxyt; jelmagyarázat: direkt: proxy nélküli csatlakozás; 1.0p: csak 1.0-t támogató proxy; 1.1p: 1.1-et is támogató proxy; a direkt méréseknél pluszban még az 1.0-s, ill., kötőjel után, az 1.1-es APN-ű eset; az 1.0-s APN-mérés kétszer megismételve):

 

 

PIE direkt

PIE 1.1p

PIE 1.0p

NF3.0 direkt

NF3.1 direkt

NF3.1 1.1p

NF3.1 1.0p

DL/UL, kbyte

28/30&28/30 - 30/31

33/34

31/33

26/22

24/20&24/21 - 27/21

29/24

32/29

képletöltési idő, p:mp

1:05 - 1:09

1:20

1:10

0:20 - 0:22

0:20

0:29

0:41

 

Tanulságosak az eredmények: megdöbbentő volt, hogy az 1.1-es HTTP használatának GPRS alatt nincs sok értelme (szemben a tradícionális esettel - valószínűleg azért kaptam ilyen megdöbbentő eredményeket, mert a GPRS magában bufferel, szemben az ezt nem (annyira) tevő egyéb adatátviteli módszerekkel), hiszen kivétel nélkül minden paraméterében rosszabb eredményeket produkált az 1.1-es mérés, mint az 1.0-s. Igazán az 1.1-es HTTP-nek csak szöveg/képtömörítő proxyk esetében van értelme, mégpedig akkor is inkább csak a Netfront-tal. Különben meg jobban járunk a direkt, proxy nélküli kapcsolattal, különösen, ha a HTML-ek mérete elhanyagolható a képek méretéhez képest (PDA-alapú kommunikációnál azért ez nem igazán szokott igaz lenni).

 

Megjegyzendő, hogy a Netfront minden tekintetben alaposan leiskolázta a PIE-t. Nem csak az átlag háromszoros renderelési gyorsasága - lásd a táblázatbeli eredmények -, hanem a sokkal jobb scrollozhatóság/konfigurálhatóság, az autocomplete, a remek JavaScript (amiben még a WM2003-as PIE is nagyon gyenge), az applet-támogatás stb. miatt. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a 3.0-s és a 3.1-es Netfront-verziók között nincs érzékelhető sebességbeli/hálózat-terhelésbeli különbség.

 

Annak ellenére, hogy jelenleg, úgy tűnik, nem sok minden szól a HTTP/1.1-et támogató proxy-k használata mellett, mégis úgy döntöttem, hogy diszkvalifikálom azokat a tömörítő proxykat, amelyek nem támogatnak 1.1-es HTTP-t, ugyanis 1, a fent vázolt helyzet a jövőben megváltozhat 2, a HTTP/1.1-es proxykat általában sokkal komolyabban fejlesztik/supportálják/debugolják, mint az 1.0-sakat.

 

Megjegyzendő még az is, hogy a Vodafone által ("Vodafone Internet Plusz") szintén liszenszelt, ámde csak PC-s klienssel bíró Bytemobile Macara Optimization Client valóban tömöríti a HTML-forgalmat. Ugyanazt a kb. negyedrészben textuális, 470 kbyte-os weboldalt 370 kbyte-ba összesűrítve "hozta le" a Macara. Sajnos a programnak nincs PDA-s kliense - PDA-n marad a (szöveg)tömörítő proxyk, ill. legrosszabb esetben a V.42bis használata.

 

A használható (ill. annak tűnő) programok/webes szolgáltatások:

RabbIT

URL: http://rabbit-proxy.sourceforge.net/

Mit tud a HTML body tömörítésén kívül?: reklám-szűrés, képtömörítés (külső ImageMagick-kel!) stb.

Default portja: 9666

Indítása: java.exe rabbit.proxy.Proxy

Windows-port: van, mivel Java

Vélemény:

 

ziproxy

URL: http://ziproxy.sourceforge.net/ 

Mit tud a HTML body tömörítésén kívül?: képtömörítés (belsőleg, azaz jobb ebből a szempontból a RabbIT-nél!)

Windows-port: nincs

Vélemény: nem teszteltem, mivel nincs Windows-portja, és nem volt időm Linux alatt "beizzítani"

 

WebWarper

URL: http://webwarper.net/

Mit tud a HTML body tömörítésén kívül?: nem kell hozzá hoszt, ahol futtatnunk kellene

Vélemény: magyar site-ok elérésekor egész jó

 

Ez utóbbi programot anélkül is tesztelhetjük, hogy pl. felraknánk egy (Java) JRE-t a (desktop) gépünkre. Ezen felül, azoknak, akik nem tehetik meg, hogy saját tömörítő proxyt használjanak egy, egy nem dial-up interneten levő gépen, az egyetlen szóba jöhető megoldást jelenti.

 

A PIE-t (vagy bármilyen, nem Thunderhawk-alapú böngészőt) használó böngészés elején fel kell mennünk a program honlapjára, ott be kell írnunk az oldal tetején levő szövegmezőbe a meglátogatandó oldal címét (pl. www.pdamania.hu), és azután minden HTML transzfer tömörített lesz. (Nem árt, ha a legelső checkbox-ot nem kapcsoljuk ki). Jó tudni, hogy a tömörítő proxyn átvezetett oldalak címét direktben elbookmark-olhatjuk; ilyenkor eleve csak annyi időre kell külön felmennünk a WebWarper oldalára, amíg a könyvjelzőket felvesszük. Az így eltárolt linkek felvételére egy példa:

 

 

Egyetlen egy, kicsi hátránya a válasz viszonylagos lassúsága (sajnos a WebWarper inkább csak magyar oldalakkal működik gyorsan; a nemzetköziekkel nem annyira jól. Ezért tényleg csak szükségmegoldásként érdemes használni, ha semmilyen egyéb lehetőségünk nincs saját tömörítő proxy futtatására); de ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy ez ingyenes, emiatt erősen leterhelt szolgáltatás, ráadásul (csak és kizárólag a HTML-eket tekintve - a plusz, abból linkelt fájlokat már direktben a célszerverről tölti majd a böngésző, hiszen azokat, mivel őket nem tömöríti a proxy, már nem kell a proxy szerveren keresztülfuttatni) anonimizer is. Másik hátránya az, hogy a proxyn keresztül futtatva az oldalakat, azok URL-e megváltozik. Természetesen a URL-ek ezentúl is egyértelműen jellemzik az adott oldalakat. Egy példa erre (PDAMania nyitóoldal a WebWarper-en keresztül futtatva; a URL nem látható része "http://webwarper.n"):

 

 

Tehát: ha nem zavar bennünket a kicsit lassabb válaszidő/a nem "eredeti" URL-ek és/vagy nem akarunk vacakolni egy tömörítő proxy szerver installálásával/karbantartásával, ill. zavar bennünket az, hogy a WM2003/PPC2k2 alatt a Disconnect gomb eltűnik a Connectivity buborékból, ha be van állítva egy proxy, nyugodtan válasszuk ezt a megoldást!

 

(A proxy-témával kapcsolatban - technikai működés, programozás stb. - lásd még a közeljövőben megjelenő új, az intenetes protokollokkal, az XML-lel és a Java-val foglalkozó könyvemet.)

 

Visszatérve a PPC2k2/WM2003 furcsaságaira/megkötéseire: sem a My ISP (ill., PPC2k2-n, az Internet Settings) csoport connection-kezelője, se (immár) a Pocket Internet Explorer (Tools/Options) nem tartalmaz proxy-beállítási lehetőségeket. Egy példaképernyő a My ISP csoport connection-kezelőjéről: látható, hogy nincs Proxy-beállítási lehetőség, szemben az ezután következő ábrával:

 

 

Ha viszont nem nyugszunk ebbe bele, és pl. létrehozunk egy új csoportot (Connectivity/Settings/Advanced/Select Networks/New a felső legördülő lista alatt), akkor a köv. képernyőt látjuk majd (itt a csoport nevéül a 'Sajat csoport'-ot választottam):

 

 

Látható, hogy ez egy 'Proxy Settings' tab-bel gazdagabb.

 

Haladóknak: ha ugyanezt a második legördülő listában tettük volna meg (azon belül bármelyik connection-csoportra), akkor a Proxy Settings fül mellett egy VPN füllel is gazdagabbak lettünk volna. Ilyenkor még az is különbség, hogy az itt létrehozott kapcsolatokban alapesetben nincs beikszelve a "This network connects to the Internet" jelölőnégyzet, szemben az első listában létrehozott csoportokkal:

 

 

 

Ha ezt bejelöljük, még nem jutunk ki a netre az alsó csoportból kezdeményezett hívások esetén, mert a proxy információkat ilyenkor kötelező jelleggel elvárja a rendszer. Emiatt, ha lokális proxynk nincs, és az Exceptions-ben sem definiáltunk egy *.* URL-t (pl. mert ennek a támogatása eleve hiányzik, lásd pl. a ppc2k2 esetét), akkor nem böngészhetünk/érehtünk el olyan URL-eket az innen indított kapcsolat esetén, amik pontot tartalmaznak a nevükben. Ebből a szempontból is jobb a WM2003, mint a ppc2k2.

 

Az egyes operációs rendszerek-beli PIE GZIP tömörítés-támogatása (-: nem támogatja; +: igen) és jellemző letötési és renderelési ideje GPRS kapcsolat felett, 110k-s, gzip-pel 36k-ra tömöríthető HTML esetén:

 

WinCE 1.0, HP 320LX

-

2m 15s

H/PC Pro (WinCE 2.11), HP Jornada 680

-

40s

PPC2k, Casio E-125

+

28s

PPC2k2, iPAQ 3630

+

47s

WM2003, iPAQ 2210

+

14-17s (tömörítés nélkül 24-33s)

 

(Érdemes megfigyelni, hogy a PPC2k2 nagyon lassú, míg a PPC2k és a H/PC Pro gép nagyon gyors. A ppc2k2-es iPAQ-n pedig semmi más program nem volt telepítve (friss hard reset után teszteltem). Ezek az eredmények mellesleg egybevágnak az SPB Benchmark pl. E-125 vs 36xx eredményeivel: http://www.softspb.com/products/benchmark/compare.asp

 

Ráadásul, már a 110k körüli HTML-ek is a PPC2k2 PIE-jét olyannyira leterhelik, hogy nagyon nehéz lesz egyáltalán új URL-t begépelni bennük. Azt is érdemes megfigyelni, hogy természetesen a kibontás plusz időt vett igénybe, ezért tartott a 2210-esen is csak kétszer annyi ideig a különben háromszor akkora tömörítetlen változat letöltése és megjelenítése, mint a tömörítetté. Általánosságban azonban elmondható, hogy minden PPC platformon érdemes használni a röptömörítést.

 

Megjegyzés még: az 1.1-es HTTP proxyk támogatásával kapcsolatban, ahogy azt már kifejtettem, ugyanazt kell tudni, mint a tömörítés támogatásával kapcsolatban: PPC op. rendszerek alatt támogatja a rendszer; korábbi WinCE-k alatt nem.)

 

Még szintén a csoportok témaköréhez tartozik annak megemlítése, hogy az ActiveSync-en keresztüli internet-eléréssel, illetve a Pocket Outlook-beli GPRS-en keresztüli levél-lekéréssel gondok lehetnek alapesetben. Miért is?

A Microsoft ActiveSync default hálózata

A Microsoft ActiveSync 3.5-ös verziójától vált lehetségessé, hogy a dekstop-ra kötött PDA mindenféle bűvészkedés nélkül elérhesse az Internetet (de nem a megsharelt/kiajánlott hálózati drájvokat! Ezt nem árt külön kihangsúlyozni, mert ez, mármint AS-en keresztül a sharelt drájvok elérése, az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés a PPC-s fórumokon.). Ezzel kapcsolatban lásd még a köv., reklámízű cikket: http://msdn.microsoft.com/library/default.asp?url=/library/en-us/dnppc2k2/html/ppc_through.asp; az ActiveSync fejlődéstörténetével kapcsolatban pedig az http://www.cewindows.net/faqs/activesyncversions.htm oldalt ajánlom.

 

Igen ám, de az ActiveSync (AS) alapesetben a Work-re csatlakozik. Ez azt jelenti, hogy hiába van a bölcsőben a PDA-nk és hiába aktív a gazdagép Internet-kapcsolata, bármilyen, a nevében pontot tartalmazó site elérésekor a PDA a felső legördülő menüben (The Internet) beállított csoport default connection-ét próbálja majd használni; azaz arra csatlakozni, ha az nem aktív. Ezt magunk is ellenőrizhetjük: aktív AS-kapcsolat mellett a Connectivity buborék a köv. képp néz ki:

 

 

Látszik, hogy az AS-t jelentő 'PC connection' mellett valóban 'Work', azaz a második legördülő lista áll, és mellette (természetesen) ott áll az első legördülő listában, azaz a The Internet-ben, az általam beállított Voda GPRS-kapcsolat linkje.

 

Hogyan orvosolhatjuk az ebből fakadó problémákat? WM2003 alatt a már ismert módon, azaz a *.* URL a Work-kivételek közé való felvételével. PPC2k2 alatt azonban ezt nem csinálhatjuk meg, ahogy már láttuk. Szerencsére, a 3.6-os AS-től kezdődően már abban is beállíthatjuk, hogy virtuálisan hova csatlakozzon az AS-féle netmegosztás. Az AS-ben ezt a Options/Rules/Pass Through csoportban tehetjük meg:

 

 

Ahogy vártuk, itt alapesetben a Connection legördülő lista Work-ön van (ami logikus is, hiszen a WindowsCE connection-kezelésének tervezésekor eleve abból indultak ki, hogy az emberek túlnyomó többsége úgyis csak a munkahelyén szinkronizál, azaz ott is akarja használni az Internet Pass Through-t. Emiatt az ActiveSync-et is így konfigurálták fel.) Ha ezt átállítjuk The Internet-re, és újraszinkronizájuk a PDA-t, akkor máris látjuk, hogy most már valóban az első legördülő menü konnektálásának szabályait figyelembe véve fognak csatlakozni az AS-en keresztül szolgáltatott Internetre a programjaink:

 

 

Látszik, hogy a 'PC connection' immár nem alul (Work) van, hanem felül (The Internet). A Some Work conn. néven azért vettem fel az ábra kedvéért egy Work connection-t, hogy azzal is bizonyítsam, most már valóban The Internet-kategóriájú a kapcsolatunk.

 

Ez után már a WM2003 Exceptions menüjének használata nélkül is vígan webezhetünk AS-en keresztül.

 

Megjegyzés: az AS netmegosztása PPC2k2-n vagy afölött használható csak. Ha nincsen ilyen gépünk (hanem pl. azon WinCE 2.11 fut), nem kell elcsüggednünk; a http://www.cewindows.net/faqs/hpcproxy.htm címen egy igazán jó kis tutorialt találunk a régebbi gépek internetezéséről.

 

Nem árt arról is tudnunk, hogy amennyiben az AS a The Internet-re csatlakozik (ez van beállítva a desktop verzióban az Options/Rules/Pass Through legördülő listájában), akkor az Internet-en levő oldalak (amik pontot tartalmaznak) elérésekor még akkor is a The Internet listában beállított csoporthoz tartozó proxyt fogja használni, ha fizikailag nem is annak a csoportnak a connection-ét használja. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor a Work-re van állítva a fenti legördülő lista (ez, ahogy már jól tudjuk, alapértelmezett): ilyenkor a Work aktív csoportjához beállított proxyt használja a WinCE, de akkor és csak akkor, ha azzal internetes hostokat próbálunk elérni; lokális HTTP hostok esetén a beállított proxy-t a rendszer nem használja.

 

Azért volt érdemes kihangsúlyozni az ActiveSync-es netmegosztás proxy-kezelését, mert ez a netmegosztás nincs külön csoportban; egyáltalán: nincs editálható connection-nel reprezentálva  (azaz: láthatatlan), így nem is kezelhetjük külön, nem definiálhatunk hozzá proxy-t stb. Ezért döntöttek úgy a PPC2k2 tervezői, hogy inkább egy kicsit illogikussá teszik a dolgokat, de mégis lehetővé teszik azt, hogy ActiveSync-es böngészésnél is használhassunk proxy-t.

A Pocket Outlook default hálózata

Alapesetben, ha egy új accountot veszünk fel a Pocket Outlook-ban (Inbox-ban), akkor az a Work-höz csatlakozik (második legördülő lista), hacsak azt a Pocket Outlook-ban, az account felvételekor/editálásakor annak az utolsó alapképernyőjéről nyíló Options-ben explicit át nem állítjuk:

 

 

 

Ez azért van, mert a rendszer tervezői itt is, akárcsak az ActiveSync-nél, abból indultak ki, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki a munkahelyén olvasgatja / akarja automatikusan a PDA-jára szinkronizálni a leveleit, mint hogy szabadidejében/munkahelyén kívül. Ahogy várjuk is, ha alapbeállításon van minden, akkor simán szinkronizálja a leveleinket a Pocket Outlook pl. az ActiveSync-es Internet-kapcsolaton (Pass Through) kereszül, mert az a Work legördülő listában van, ahogy azt már az előbb láttuk.

 

Ez viszont azt is jelenti, hogy ha viszont pl. GPRS-en keresztül szeretnénk olvasni a leveleinket, akkor az nem fog menni, amennyiben a Work-höz (második legördülő lista) nem definiáltuk pl. ugyanazt a csoportot (pl. a Widcomm-féle BT Manager által létrehozott Bluetooth Settings-t vagy, amennyiben nem akarunk HTTP proxyt használni, a My ISP-t), amit az elsőhöz (hogy a rekonnektálást elkerüljük). Erre is érdemes tekintettel lennünk, ha valamilyen oknál fogva nem akar működni GPRS felett a levelezésünk letöltése, csak ActiveSync-en át.

 

Érdemes megfigyelni az ábrán, hogy azon nem csak a két legördülő lista neve (The Internet/Work), hanem az összes csoport is megtalálható: az előre definiált My ISP és a My Work Network csoportok mellett egy 'uus' nevű, általam definiált, valamint egy kriptikus nevű ({8831....). Ez utóbbi a Widcomm által létrehozott Bluetooth Settings csoport - sajnos a Pocket Outlook nem írja ki a nevét. Mindez azt jelenti, hogy, szemben a legtöbb programmal, a Pocket Outlookban explicit felülbírálatjuk a Connectivity-ben meghatározott aktív connection-csoportot - azaz, nem kötelező csakis az éppen aktivált connection-csoportot használnunk a Pocket Outlookból. Ez nagyobb válsztékot, mindamellett plusz bonyolultságot jelent, hiszen annak, ha "csak" a The Internet és a Work közül választhatunk (mint pl. a desktop-on az ActiveSync-ben, amikor az Internet pass through-t állítjuk be), megvan az az előnye, hogy egyszerű.

 

Ha már szó esett a Widcomm-féle BT Managerről, akkor nem ezt a témát komolyabban kitárgyalni. A BT-vel felszerelt gépekben levő Bluetooth Manager-ben létrehozott dial-up connection Internet-kapcsolatok nem a My ISP csoportba kerülnek. Ide kerülnének, ha mi kézzel hoznánk létre azokat a Connectivity/Settings-ből, a My ISP csoportban az Add a new modem connection-re bökve. A  Bluetooth Manager, ezzel szemben, a benne létrehozott connection-ö(ke)t egy teljesen új csoportba, a Bluetooth Settings-be rakja. Ugyanez igaz a független gyártók által készített internetes tárcsázóprogramokra is: a Running Voice például megint csak saját csoportot hoz létre, Flexport Settings néven s í.t.

 

A csoportok közötti váltás a már említett Connectivity/Settings-ben történik; itt klikk az Advanced fülre, azon belül pedig a Select Networks gombra. Ezen belül adhatjuk meg, hogy az Internetre, illetve a privát (lokális, vállalati) hálóra való bekapcsolódás esetén melyik csoportból vegye a használandó kapcsolatot a WM2003. Ha pl. a Bluetooth Manager-ben létrehozunk egy connection-t (ami a Bluetooth Settings-be kerül), ugyanakkor a Connectivity-ben is, akkor a kettő között itt válthatunk, gyakorlatilag pillanatok alatt. Ha meg még mellé felrakjuk pl. a Running Voice-ot, és annak is rendesen bekonfiguráljuk az Internet tárcsázóját, akkor az általa létrehozott plusz, Flexport Settings csoportról/ra is itt válthatunk át, ami a következő átváltásig (vagy egy egyéb connection létrehozásáig) aztán default marad.

 

A PPC2k2-vel kapcsolatban sem árt egy kis ismétlés: logikájukban/használatukban teljesen ugyanazok a PPC2k2 alatti kapcsolat-csoportok, mint WM2003 alatt. Viszont, PPC2k2 alatt nem látható a Connectivity ikon, ha éppen nincs akítv kapcsolat, így a csoportok/kapcsolatok kezelése, ill. egy kapcsolat indítása kicsit kényelmetlenebb, mint WM2003 alatt (Settings/Connections/Connections; azon belül a Modify gombbal editálhatunk egy csoportot, ill Connect-tel kapcsolódhatunk az abban definiált default kapcsolathoz.)

Dialing location-ök, azaz az éppen használandó, helyfüggő előtétszámok szabályai (tárcsázási paraméterek)

 

Megj: sokan egyszerűen csak "tárcsázási paraméterek"-ként illetik ezt a témakört. Azért használtam ezt a kicsit nehézkesebb/hosszabb elnevezést, mert belőle egyértelmű(bb), hogy miről is van tkp. szó.

 

Gondoljuk bele a következőbe: analóg modemes ISP-re szeretnénk kapcsolódni mind otthonról, mind a munkahelyünkről. Otthonról közvetlenül tárcsázhatjuk az ISP számát; a munkahelyi telefonról viszont szinte biztos, hogy nem, mert pl. egy kezdő nullát kell elébiggyeszteni, hogy céges, belső hívás helyett városi vonalat kapjunk. Hogy ehhez a két esethez ne kelljen két a rendszer számára vadidegen, a tárcsázandó előtétszám kivételével mindenben megegyező connection-t létrehozni (ami a duplázás miatt nagyon nehezen tartható szinkronban), már a WinCE 1.0 idején goldoltak: elég csak egyet létrehozni, és benne egy legördülő listában egy másik kapcsolódásra való átváltással egyszerűen váltani pl. az előtétszám használata és nem használata között.

 

A WinCE minden verziója a Home és a Work névvel illeti ezt a két szituációt; ezek mellé tetszőlegesen akárhány másikat is létrehozhatunk, amennyiben pl. olyan plusz szituációkat is le kell kezelnünk, hogy pl. egy harmadik helyről meg egy harmadik számmal lehet kitárcsázni stb. Ezért van a köv., a WM2003 helyfüggő előtétszám-szabályait menedzselő oldalon egy New gomb is. (A képek mind WM2003 alatt készültek; azért "csak" erről, mert a többi op. rendszerben is teljesen ugyanezek a mezők vannak, legfeljebb egy kicsit más sorrendben. Ennyi bevezető után már érteni fogjuk, hogy mire szolgálnak, így az összes többi WinCE verzió alatt is kiigazodunk majd rajtuk).

 

 

 

Figyeljük meg, hogy az oldalon a Use dialing rules checkbox ki van kapcsolva. Ez azért van, mert - nagyon helyesen - a WM2003 tervezésekor már abból indultak ki, hogy a PDA-jukon internetezők immár elenyésző kisebbsége fog helyfüggő (azaz előtétszám-függő) analóg modemeket használni; helyette mindenki GPRS-t (EDGE-t, UMTS-t stb.), illetve (amivel itt külön nem foglalkozom) lokális hálós kapcsolatot használ. A GPRS viszont mindig ugyanazon a (virtuális) telefonszámon érhető el, bárhol legyünk is; ezért döntöttek úgy a WM2003 fejlesztésekor, hogy immár nem terhelik az úgyis nagy valószínűséggel GPRS-ező felhasználókat azzal, hogy a GPRS-kapcsolat Connectivity-beli létrehozásakor még a hívási pattern-eket is át kelljen állítaniuk. Ez elég kényelmetlen tud lenni különösen egy kezdő számára az összes, WM2003 előtti WinCE op. rendszerben.

 

Nézzük meg, hogy logikájában hogyan is néz ki egy ilyen beállítósdi (ezt, mint mondtam, mindenképp ismernünk kell majd, ha nem WM2003-mal akarunk internetezni). A fenti képernyőn engedélyezve a helyfüggő előtétszám-módosítást, a Work-öt kiválasztva és Edit-et nyomva, a köv. képernyőt látjuk majd:

 

 

Ez azt mondja meg, hogy a Work helyfüggő előtétszám-módosítási szabályokat használó connection-ök egyrészt használják az 1-es ország- és 425-ös körzet-hívószámokat. Mindkét field-et természetesen átírhatjuk és át is kell írnunk (nulláznunk), ha - szemben a WM2003-mal - nem tiltható le a tárcsázási szabályok használata (összes WM2003 előtti op. rendszer; lásd még a fent már említett "Use dialing rules" jelölőnégyzetet!):

 

 

 

Az itteni Dialing Patterns... gombra feljövő ablak jóval bonyolultabb: az ebben található adatok voltak a WM2003 előtti időkben azok, amelyek a legtöbb fejtörést okozták a kezdőknek. Lássuk, mit kapunk a Work-ra:

 

 

Ha ezekkel a pattern-ekkel próbálnánk telefonálni mondjuk a *99# telefonszámra, akkor a tulajdonképpen tárcsázott szám a 9 - 011 - 1 425 *99# lenne (ahol az 1 és a 425, azaz E és F, az előző képernyőről már megismert ország- és körzethívó szám. Ezen felül, - -jellel jelöltem a tárcsahangra való várakozást). A kezdő 9-es, ezen felül, az Amerikában a cégeknél általánosan használt városi kitárcsázási szám, a 011 pedig a szintén Amerikában használt nemzetközi távhívószám (lásd http://depts.washington.edu/enables/links/links_at.htm). A vessző a vonalhangra való várakozást jelenti. A G itt magát az általunk megadott (pl.) *99# telefonszámot jelenti.

 

Ha ugyanakkor megnézzük a Home ugyanezen képernyőjét, akkor láthatjuk, hogy abból hiányzik a munkahelyi városi kitárcsázás bevezető 9-e (valamint az utána következő tárcsahangra várakozás):

 

 

Hogy a fenti 9 - 011 - +1 425 *99#-ből hogy varázsolhatunk egy egyszerű *99#-t? Nagyon egyszerű: az International (nemzetközi) field-ben csak a G-t kell megtartanunk, minden mást kitörölnünk. A másik két mező tartalma változatlan maradhat; itt az ábrán csak azért töröltem ki, hogy ne tereljék el a figyelmünket.

 

 

 

Ahogy már mondtam, WM2003-as GPRS-kapcsolat felett egyáltalán nem kell ezekkel foglalkozunk, mert a helyfüggő előtétszám-szabályokat alapesetben  egyáltalán nem használja az op. rendszer, szemben a régebbi verziókkal. A régebbi verziókban ellenben nagyon fontos, hogy az első Connection definiálásakor megfelelően átállítsunk mindent. Szerencsére ezt csak egyszer kell megtennünk; utána, ha új connection-t hozunk létre, és az ilymódon "lecsupaszított" előtétszám-template-t használjuk, újra nem kell megcsinálnunk a fentieket.

 

Kapcsolat létrehozása WinCE 1.0/2.0/2.11 alatt

 

 

Itt, szemben a későbbi WinCE verziókkal, ahol minden beállítósdi a Settings alá került, a Start/Programs (Programme)/Communication (Kommunikation) /Remote Networking (Remotenetzwerk)-ben kezeljük a modemes kapcsolatokat. (Az ábrák német nyelvűek, mivel az angol nyelvű 320LX-emhez nem találtam képlopót - a WinCE 1.0 programokkal finoman szólva nem ellátott -; a Jornada 680-asom viszont német.)

 

 

(WinCE 1.0 alatt, mivel ott még nem volt egymásba nyíló - cascading - Start menü, természetesen Explorer-oldalakon keresztül kell elnavigálnunk erre az oldalra.)

 

A Make New Connection (Neue Verbindung einrichten) ikonra klikk; adjunk nevet a connection-nek (Type a name for the connection / Geben Sie einen Namen...), és válasszuk ki a Dial-Up Connection-t/DFÜ-Verbindung-ot (WinCE 1.0-n ez utóbbi választás alul lesz, nem a név mellett):

 

 

Next. A Select a modem/Modem auswählen legördülő listából válasszuk ki a használandó modemet (vezetékes COM1, ill. infra, ha megfelelően megcsináltuk a registry hack-et - lásd az ezzel foglalkozó, későbbi szekciót. Itt infrát választottam, amely az ábrán Sunnysoft IrDA Port névre (ez volt a registry átírásakor a FriendlyName paraméter) hallgat):

 

 

 

Nem árt megjegeyzni, hogy ez az ablak WinCE 1.0 alatt kicsit máshogy néz ki, mert a Next (Weiter) gomb helyett már kapásból itt van a Finish gomb, valamint a körzet/országhívó/betárcsázó szám megadása. Későbbi WinCE-kben még van egy plusz oldal, ahol ezeket be kell állítani.

 

A Configure... / Konfigurieren... gombbal nem kell foglalkozunk; csak akkor, ha meg kell adnunk az init stringet, ill. be akarjuk kapcsolni (valamelyik) terminált. A terminálok bekapcsolása a default első (Port Settings/Anschlusseinstellungen), az extra modem string megadása a második oldalon (Call Options/Anrufoptionen) lehetséges.

 

 

 

 

A modemtípus-kiválasztásos képernyő TCP/IP Settings.../ TCP/IP-Einstellungen...-gombot csak speciális esetekben kell egyáltalán megnyomnunk (pl. Westel esete a nem dinamikus DNS-sel).

 

Ezután WinCE 1.0-n már elég a Finish-t megnyomnunk; későbbi WinCE-k alatt még egy képernyőhöz lesz szerencsénk, ahol meg jell adnunk az ország/körzet/behívószámot. Ez utóbbihoz írjunk be a hívandó telefonszámot: a GPRS esetében pl. annak (virtuális) behívószámát (*99# / *99***<CID száma>#).

 

Ezután már létre is jön az új connection ikonja, amire klikkelve, meg kell adnunk a felhasználónevet/jelszót (csak Westeles GPRS-nél kell ide bármit is írni! Analóg dial-upnál természetesen mindkét mező kitöltendő). A Save Password/Kennwort spreichern-t ne felejtsük el beikszelni:

 

 

Ezen felül, ha még egyszer sem állítottuk át a Dial Properties/Wahleigenschaften-t (ez abból is látszik, hogy nem a T<betárcsázási szám>-ot látjuk jobboldalt a Telefon mellett), akkor nyomjuk meg a hasonnevű gombot. Itt a The local area code is/Ortskennzahl-t, valamint The local country code is/Landeskennzahl-t nullázzuk:

 

 

valamint nyomjuk meg a 2.11 alatt Dialing patterns/Wahlmuster, az előző verziókban Edit névre hallgató gombot (ebben is kicsit különbözik a GUI a 2.11 és az 1.0/2.0 között). A már ismert módon írjuk át a nemzetközi hívásokat (For International Calls Dial / Bei internationalen Anrufen) egy G-re (a másik két field megint csak maradhat az alapállapotban; itt csak a "szép" kinézet kedvéért töröltem őket):

 

 

Ezután már, kétszer OK-t nyomva, máris indulhat a kapcsolatfelvétel (Connect/Verbinden).

 

Ugyanerről a témáról, de csak a H/PC Pro (azaz csak a WinCE 2.11) kapcsán és némileg szűkszavúbban, az  http://www.cewindows.net/commlink/hpcprointernet.htm oldalon is olvashatunk.

 

Megjegyzés: természetesen készüljünk fel arra, hogy még a WinCE 2.11-beli PIE sem egy "nagy durranás". Hiába rakjuk fel mellé a Microsoft 128 bites upgrade-jét, akkor sem lesz képes pl. a Hotmail-be vagy a Yahoo Mail-be belépni (szemben a WinCE 3.0+ PIE-ivel). A régi WinCE-kben található böngészők egyéb limitációival kapcsolatban lásd még a http://www.cewindows.net/wce/webbrowser.htm címet (sajnos az ott hivatkozott, Conduits-féle PsPC PocketBrowser már rég nem érhető el a cég weboldalán).

 

Ugyanez vontakozik a levelezőkliensekre is. Igaz, abban a WinCE 1.0 kliense az, ami abszolút elavultnak nevezhető: a 2.11-esben, szemben az 1.0-val, már pl. támogatottak a  Quoted-Printable Content-Transfer-Encoding-ú levelek, az explicit 8-bites levelek (ilyenek pl. a PDAMania fórum értesítői), az IMAP4 protokoll és az attachment-ek. Ebből kapásból következik, hogy ékezetes karaktereket tartalmazó leveleket elég nehéz lesz olvasgatnunk WinCE 1.0 alatt, hiszen egyik ékezetes szabvány (8-bit, ill. Quoted-Printable) sincs támogatva.

 

Kapcsolat létrehozása Pocket PC (2000) alatt

Itt már, szemben a régebbi WinCE verziókkal, a Settings(Einstellungen)/Connections (Verbindungen) alá került át a kapcsolatok kezelése (létrehozása/managelése/törlése); ugyanakkor a kész kapcsolatokat a Start/Programs/Connections alatt érjük el. A Settings(Einstellungen)/Connections (Verbindungen) oldalán az immár háromféle (eddig csak kétféle volt: modem és PC direkt összeköttetés; a PPC2k-nál már bejöttek a képbe a hálókártyák is, azért van itt három ikon, szemben az előző op. rendszerek kapcsolatkezelőinek két rádiógombjával - lásd a Kapcsolat létrehozása WinCE 1.0/2.0/2.11 alatt szekció második képén látható GUI jobb oldalát. Azzal analóg ez az oldal):

 

 

Itt egy klikk a Modem-re (ne felejtsük el a fent vázolt analógiát!), és azon belül a New Connection... (Neue Verbindung...)-re. (Megjegyzés: ha még nem tettük volna, itt a Dialing (Wählen) fülön a már jól ismert módon átállíthatjuk a helyfüggő előtétszámokat megadó szabályokat. Ezzel külön nem foglalkozom, mert teljesen ugyanaz a lényege és gyakorlatilag a GUI-ja is, mint az előző WinCE verziókban.) Adjuk meg a kapcsolat nevét és a csatlakozás típusát (extra esetekben irány az Advanced/Erweitert menü is; jó tudni, hogy az extra stringet - lásd pl. APN - (még) nem ott kell beállítani, hanem itt, a harmadik képernyőn):

 

 

Next (Weiter): adjuk meg az ország- és a körzethívószámot (üres maradhat), valamint a betárcsázási számot:

 

 

Next (Weiter): beálíthatjuk az init stringet stb. A default beállítások egyébként maradhatnak, ahogy minden más esetben/op. rendszer alatt is.

 

 

Finish/Fertig st.: meg is jelenik a most felvett kapcsolat a modemes kapcsolataink listájában:

 

 

Érdemes tudni, hogy, ahogy már mondtam, a PPC2k, szemben az előző WinCE verziókkal, már nem egy helyen, a Settings(Einstellungen)/Connections (Verbindungen) oldalon tárolja az általunk létrehozott kapcsolatok ikonjait (ömlesztve a kapcsolatokat kezelő ikonokkal), hanem egy külön oldalon. Ezt az itteni oldalról az oldal alján látható linkkel (Connections/Verbindungen) érhetjük el (vagy egyszerűen csak a Start/Programs/Connections-ből; üzem közben ezt jóval kevesebb kattintással elérjük, így használjuk majd azt):

 

 

Látható, hogy ezen az új oldalon (Connections/Verbindungen) van egy vissza-linkünk az előbb elhagyott oldalra, és hogy itt található meg az imént létrehozott, jelen esetben Voda GPRS névre hallgató connection. Nosza, bökjünk is rá: igen, a szokásos képernyőt kapjuk, a Voda/Pannon GPRS esetében üresen hagyandó név/jelszó mezővel, valamint a beikszelendő Save password-del és Connect-tel. Ahogy itt is és a WinCE előző verzióinak azonos képernyőjén is látható, itt, egy legördülő menüből választhatjuk ki a használni kívánt kitárcsázási előtét-számot meghatározó template-et. Ez most egy harmadik, független gyártó GSM-kezelő programja által a beállításokhoz hozzáadott 'Cell', de természetesen egy mozdulattal bármire átállíthatnánk.

 

 

 

Egy klikk a Connect/Verbinden-re, és máris épülget a kapcsolat.

 

 

Kapcsolat létrehozása Pocket PC 2k2 (2002) alatt

A kapcsolatok kezelésének GUI-ja, mint láttuk, jelentősebb mértékben változott a WinCE 2.11 és a WinCE3.0/PPC2k, mint a WinCE 1.0 és 2.11 között. A ppc2k2-ben ezzel szemben nem csak a GUI változott, hanem a kapcsolatok kezelésének egész filozófiája. Most már egyáltalán nincsenek egy oldalra (Start/Programs/Connections), egymás mellé "kihányt", egyenrangú kapcsolat-ikonok, mivel megjelentek a régebben már megtárgyalt  csoportok is a képben. Ezekben a csoportokban több connection-t is létrehozhatunk, és a csoportokból, ahogy már tudjuk, akárhány lehet, saját magunk által létrehozottan is. Azt is tudjuk/látjuk majd, hogy a különböző programok (Bluetooth Manager, ill. a különböző Internet-tárcsázók) előszeretettel hoznak létre plusz csoportokat, hogy azokba pakolásszák az általuk létrehozott connection-öket. De nézzük, hogy PPC2k2-n hogy kell a (megint csak GPRS) connection-öket kézzel létrehozni.

 

Menjünk a Settings(Einstellungen)/Connections (Verbindungen)-be:

 

 

Láthatjuk, hogy szemben a ppc2k-val, ahol még Modem/Network/PC kapcsolat-managelő ikonok voltak, itt már jóval absztraktabbakat találunk. Ezek közül a Connections ikon lesz az, ami a kapcsolatainkat manageli. Klikk rá.

 

 

Bennünket igazából az Internet Settings mint csoport, és az őt defaultban kiválasztott elemként tartalmazó "When needed, automatically connect to The Internet using these settings" legördülő lista, valamint az alatta levő két gomb érdekel; a többi listával nem kell foglalkoznunk.

 

Klikk a Modify-ra: nicsak, a ppc2k-ból (Modem ikon a Settings(Einstellungen) / Connections (Verbindungen) oldalon) már megismert listát látjuk az általunk (vagy egy harmadik program által) már létrehozott kapcsolatokról:

 

 

Érdemes ezzel a képernyővel kapcsolatban azt megjegyezni, hogy mivel az internetre való általános csatlakozás fogalma tágabb, mint a telefonmodem-é - hiszen megengedi pl. LAN kártyák használatát is -, erről a képernyőről már eltűnt a Dialing (Wählen) fül, hiszen semmi értelme nem lenne egy LAN kártyához pl. előtétszám-szabályokat definiálni. Azokat máshol érjük majd el.

 

Klikk a New...-ra, és töltsük ki a nevet ízlésünk szerint; a Select a modem: legördülő listából pedig válasszuk ki a modem csatlakozási típusát:

 

 

Az Advanced-re még mindig csak extrém esetekben lesz szükségünk (szemben a WM2003-mal, amikor már ide az init string is átkerült). Next:

 

 

A már jól ismert telefonszám-megadás; nincs vele semmi gond. Next. A harmadik képernyő sem változott semmit a ppc2k-s idők óta; ha init stringet (pl., GPRS esetén, az APN nevét, ha azt nem adtuk meg közvetlenül a telefonnak) nem kell átpasszolni, akkor akár azonnal Finish-t is nyomhatunk rajta:

 

 

Meg is jelenik az új Connection a listán (pontosabban, a 'Internet Settings' csoportban):

 

 

Nyomjunk is neki egy OK-t. Most már a Settings/Connections/ Connections képernyőn megnyomható lesz a Connect, ami fel is építi a kapcsolatunkat. A kapcsolatfelépítés során/után az op. rendszer taskbar-ára kikerül az azt jelző Connectivity ikon (ez az, ami a WM2003-ban állandóan ott van, még akkor is, ha éppen nincs kapcsolat).

 

Ne feledjük, hogy a Connect gomb megnyomásának hatására a gép mindig az aktuális, a hozzá tartozó legördülő listában beállított csoportban levő (több esetén explicit kiválasztott) connection-re fog konnektálni, és itt már, szemben az előző WinCE verziókkal, nem kell explicit egy-egy adott connection-re konnektálni. Ez utóbbit (elég kényelmetlenül) egyébként megtehetjük: egy adott csoportba tartozó connection-re hosszú tap, és válasszuk ki a Connect-et a menüből:

 

 

De ez plusz egy tap, illetve egy tap-and-hold a normális, az előző képernyőn történő Connect-gombnyomáshoz képest, így ellenjavallt.

 

Az első kapcsolódás során, mint az összes többi WinCE verzióban, itt is ajánlott a Save password beikszelése:

 

 

OK-t nyomunk, hoppá: elfelejtettük átállítani a tárcsázási szabályokat, ezért próbál az amerikai előtétszámokat használva, a default kitárcsázási Work template miatt 9-essel indítva telefonálni:

 

 

Ezeket immár a Settings/Connections/Connections képernyőn állíthatjuk át (Dialing Locations fül ezen belül), a már ismert módon.

 

Kapcsolat létrehozása WM2003 alatt

A WM2003 külsőleg talán a kapcsolatok kezelésében változott a leginkább a PPC2k2-höz képest. Most már nem kell elnavigálnunk (3 db tap!) a Settings/Connections/Connections képernyőre ahhoz, hogy felcsatlakozzunk a Netre; elég csak az eszközsávon, a hangszóró-ikontól balra levő, mindig ott levő, két, szemben levő vízszintes, nem Netre kötött esetben egy kis x jellel megspékelt nyilat ábrázoló Connectivity ikonra klikkelnünk:

 

 

A feljövő buborékból kövessük a Settings linket:

 

 

Itt látjuk az aktív csoportjainkat. Ahogy a PPC2k2 esetben is, most csak a közvetlen Internet-csatlakozással foglalkozom, a hálókártyán keresztüli eléréssel nem, így a My ISP csoportból válasszuk ki az "Add a new modem connection" linket (kivéve persze, ha proxy-t is akarunk használni; ilyenkor egy másik csoportban hozzuk létre a kapcsolatunkat), és máris az előző WinCE/PPC verziókból jól ismert connection-létrehozó ablak elején vagyunk. Fontos: egyedüli különbség az előző verziókhoz képest az, hogy

 

1. a telefonszám megadási ablakáról (a második képernyő) alapesetben lehagyták az ország/körzethívó számokat, és innen is elérhetővé tették az előtétszámok beállítását (amelyek, még egyszer, alapesetben kikapcsoltak, szemben a megelőző WinCE/PPC verziókkal; emiatt alapesetben egyáltalán nem kell foglalkozunk velük):

 

 

2. a harmadik ablak helyett itt a login/jelszó bevitelére szolgáló képernyő található. Érdemes megjegyezni, hogy az az első tulajdonképpeni kapcsolódás során is fel fog ugrani, egy kis különbséggel: konnektáláskor van Save password checkbox, míg itt nincs. Természetesen, ha erre az oldalra beírjuk a logint/jelszavat (pl. Westel GPRS esete), akkor azt már nem kell még egyszer megtennünk, amikor először felkapcsolódunk.

 

 

Valamint, ezen az oldalon található az Advanced gomb is, aminek új, General fülén taláható az előző oprendszerek 3. képernyője, az init string beállításával:

 

 

Palm OS

 

Ebben nagyon hasonlóan (bár, egy kicsit bonyolultabban, két lépcsőben) kell létrehoznunk a connection-öket, mint WinCE/PPC alatt. Először is, létre kell hoznunk magát a connection-t (így nevezi őket a Palm OS is); de ebben még olyan információk nem lesznek benne, mint pl. a tárcsázandó telefonszám stb. Azokat egy külön, a magára a tárcsázásra, valamint a használandó connection-t használó szerviz (itt a terminológiája: "service") is szolgáló menüben, a Network-ben kell létrehozni, és később a kapcsolat felépítésére/bontására használni.

 

Menjünk be a System/Prefs-be:

 

 

Válasszuk ki a Communication csoport Connection menüjét (a demóüzenet pont eltakarja; alatta van), és azon belül nyomjunk egy New...-t:

 

 

A Name-t írjuk át valami kifejezőre (az ábrán pl. voda gprs), valamint a Via: legördülő listában a Cradle/Cable-t állítsuk át a PDA és a modem közötti fizikai átviteli közegnek megfelelőre (pl. Infrared, ha azon keresztül akarunk kommunikálni, ill. esetleg Bluetooth az arra felkészített Palm-okon). Az itteni Details gombot (jobb alul) csak akkor kell megnyomnunk, ha a modemnek át akarunk passzolni egy init stringet:

 

 

Nagyon fontos, hogy - szemben a WinCE-vel - itt az init string elé rakjunk be egy at-t és azt feltétlen pontosvesszővel zárjuk. Ha ez utóbbit elfelejtjük, akkor a telefon "be fog ragadni" a konnektálásba. Az is fontos, hogy ha a telefonban explicit nem kapcsoltuk be a használt adatfiókban a V.42bis protokoll használatát, akkor azt egy plusz, a pontosvessző előtt álló "",1,1-gyel még tegyük meg (ahol a "" helyett a Westel esetében lehetséges, hogy a cég saját DNS-ét kell írni, amelynek értékét/az azt tartalamzó oldalt megtaláljuk az egyes GSM szolgáltatókat, és ezen belül a Westelt tárgyaló alfejezetben).

 

Ha megvagyunk az új connection létrehozásával, akkor nyomjunk egy OK-t, és a connection-öket listázó képernyőn találjuk magunkat, ahol immár az újonnan létrehozott connection ("voda gprs") is szerepel:

 

 

 

Done; végeztünk a tulajdonképpeni connection létrehozásával. De ezzel még nem végeztünk, mert - szemben a WinCE-vel - itt még egy Service-t is létre kell hoznunk, ami ezt a connection-t használja. Még egyszer: azért van ez, mert a connection-ben egy sor, a kapcsolatfelépítéshez elengedhetetlen paramétert (pl. (GPRS esetén virtuális) kitárcsázási telefonszám, felhasználónév, jelszó) nem adtunk meg. Done - visszajutunk a System/Prefs-be. Itt válasszuk a Communication csoport Network menüjét (a demo message azt is pont eltakarja; alatta, jobboldalt van).

 

A Service legördülő lista mellé írjunk be az új service-ünknek pl. "voda" nevet (bármi lehet); a Password-höz még akkor is írjunk be valamit, ha a szolgáltató nem vár semmilyen jelszót (hogy ne kérdezze meg azt állandóan, minden konnektálás során - ez bizony sokkal kényelmetlenebb, mint WinCE-ben, ahol az üres jelszó is elmenthető); a  Connection legördülő listából válasszuk ki az előbb, a System/Prefs/Connection -ben létrehozott connection-t ("voda gprs"), és bökjünk a Phone: Tap to enter phone fieldre:

 

 

Itt állítsuk be a betárcsázási számot (pl. *99#), és nyojunk egy OK-t (a prefixekkel ne vacakoljunk: a 9,-es prefix ugyanazt csinálja, mint a WinCE alatt előre definiált Work template: a városi vonalra 9-essel megy ki. Nem árt tudni, hogy Palm OS alatt nincs a WinCE-hez hasonló template-kezelés, de ez a mobiltelefonnal internetezőket úgy sem zavarja). Most már minden szükséges adatot kitöltöttünk a System/Prefs/Network-ben, ami így fog kinézni (a demo message alatt "Connection: voda gprs" van):

 

 

 

Ekkor már klikkelhetünk is a Connect-re (alul); a kapcsolat felépül, és a gomb felirata Disconnect-re vált, azaz explicit itt lehet azt befejezni. Most már nyugodtan át is léphetünk más alkalmazásokba (böngésző, IRC, levelező stb.) és használhatjuk az itt beindított  kapcsolatot.

 

Akárcsak PPC-n, itt, a System/Prefs/Network-ön belül is egyidejűleg több Service-t (a WinCE-s termnológiával: Connection-t) definiálhatunk; ha másikat akarunk használni a legutóbb használtnál, akkor a felső, Service legördülő menüből léphetünk arra át.

 

Figyelem! A Clié-k esetében gondok vannak, mert sokszor nem működnek, ha a modemet valóban modemként konfiguráljuk fel; erre egy jó leírást ad a http://www.mobile-mates.co.uk/ericsson_t68.htm. Egyéb Cliés (de kizárólag BT-t használó, és az említett problémával nem foglalkozó) cikkekre példa a http://www.geekzone.co.nz/content.asp?contentid=1692.

 

Windows alatti internet-elérés

A desktopos op. rendszerekre kitekintve, tekintsük át, hogy Windows (XP) alatt hogyan kell egy GPRS modemet installálnunk. Tegyük fel, hogy az kábelen keresztül csatlakozik (ez a bonyolultabb eset; Bluetooth-os/IrDA-s csatlakozás esetében semmiféle driverre nem lenne szükség!) Címszavakban:

 

1. telódriver install. Pl. a t68 driver CD-je jó lesz (ericssondriver\start.exe). Figyelem! Standard 56000 bps modem nem jó! Az install során, ha arra panaszkodik, hogy nem volt még elindítva a gépen az Outlook, nyugodtan nyomjunk Cancel-t; ettől függetlenül a driverek települnek. Reboot sem kell utána.

 

T68i esetében csak a drivert pl. a http://www.sonyericsson.com/spg.jsp?template=SP1_19&B=IE&FileCatID=5&start=0&PID=9932&LM=SD_V&MN=Drivers&noredir=1 címről tölthetjük le (a többi Ericsson telefonhoz ugyanígy találunk drivereket, a http://www.sonyericsson.com/spg.jsp?template=S0&B=ie oldalról kiindulva). A Nokia telefonok Windows-os drivereit a http://www.nokia.com/search/index.jsp?st=1&wsid=8&qt=drivers címről tölthetjük le.

 

2. Modem hozzáadása:

Settings/ Control Panel / Add hardware / Next / Yes, I have already connected the hardware / The following hardware is already installed on your computer - lista utolsó eleme (Add a new hardware device) / Install the device manually / Modems / Don't dfetect my modem, I'll select it from a list / Ericsson R520 Cable Modem / Selected Ports: COM1 vagy 2, amin a kábel van / Continue anyway / Finish

 

3. Kapcsolat létrehozása és felkonfigurálása:

Settings/ Network Connections / Create a New Connection / Next / Connect to the Internet (legelső, default) rádiógomb / Set up my connectiopn manually (második rádiógomb) / Connect using a dial-up modem (legelső, default) rádiógomb / az előbb hozzáadott modem kiválasztása / ISP name: voda / Phone number: *99# / Internet Acount Information: mindent üresen hagyni, a "Turn on Internet Connection Firewall" kitörölhető / Completing the New Connection Wizard ablak: Add a shortcut... - ot beikszelni / Finish.

 

Ha nincs ilyen ikon, akkor baloldalt lesz. Ha ilyenkor a Location information jön be, azt Hungary-ra átkapcsolhatjuk; semmilyen mezőt nem kell kitölteni az Area code kivételével (pl. 1).

 

Ezután rögtön elkezd konnektálni ; a usernév és a password üres, és a Save this... checkboxot alatta beikszelni, lehetőleg az Anyone... kiválasztásával (hogy minden felhasználó elérhesse a modemet). Ezután Dial gomb: és már bent is vagyunk a neten.

 

Init stringek op. rendszerek alatt (XP nem!): http://www.modemhelp.org/initwhere.html; Windows-ok (XP is!): http://www.tcq.net/tcsupport/modems.htm

Itt az egyes installált modemekhez külön-külön (!) adhatunk meg init stringet; nem baj az, hogy az elején ki kell tölteni a dialing properties-ablakot (ha még normál modemes kapcsolatot nem vettünk fel), mert azokat nem használja.

 

Elcsodálkozhatunk azon, hogy miért kellett az XP-ben az egyes connection-ökből áttenni a modem-inicializációt az egy és csak egy hardverhez. Mindkét megoldásnak vanak előnyei és hátrányai.

 

Az egyes connection-ökhöz tartozó külön-külön plusz init string előnye az, hogy amennyiben itt passzoljuk át az APN-t, akkor ugyanazzal a telefonnal (abban pl. SIM kártyát váltva), Windows-konfigurálgatás nélkül (!) váltogathatunk a különböző GPRS-szolgáltatók között. Lásd a már említett Pannon GSM-példát: napközben a drága, de akkor egyedül elérhető szolgáltatást (aminek az APN-je net), este 9 után pedig az "unlimited" netx-est használjuk. XP-ben, ha az APN-t kézzel kell kiküldenünk (nem használunk explicit dialert, pl. az Alice Connect-et, ill. a telefonnak nincsenek adatfiókjai), akkor minden váltásnál át kell konfigurálnunk a telefont.

 

Az XP megközelítésének is vannak előnyei. Főleg analóg telefonmodemek esetében sokszor muszáj kiadnunk egy-két plusz, szolgáltatófüggetlen AT utasítást a modemnek, mielőtt valóban tárcsáznánk. Ha az adott modemhez több, mint egy Connection-t definiálunk, akkor, az XP előtti megközelítés esetén, a fenti, generikus, csak modem-, és nem ISP szolgáltatófüggő beállítások esetén azokat minden egyes connection-re meg kellene ismételni, ami hibalehetőséget jelent.

 

Természetesen a legjobb megoldás a két módszer ötvözete lenne: a generikus beállításokat a hardverhez hozzárendelve és egy példányban (XP), az ISP-függő beállításokat (pl. APN neve) pedig az egyes Connection-ökhöz rendelve lehetne, külön-külön, beállítani. Ekkor valóban csak arra korlátozódna a fenti szkenárióban a GRS-csomagváltás, hogy a telefonban kicseréljük a SIM-et, a Windows-ban pedig csupán másik Connection-ra klikkelünk.

 

Linux alatti internet-elérés

Egy-két link: http://digilander.libero.it/bepperota/GD76.html, http://www.cewindows.net/wce/linux-serial.htm.   

 

Most már tudjuk, hogy hogyan, milyen számot tárcsázzunk, a előtétszámok használatát hogy befolyásolhatjuk (ami egyenesen kötelező a WM2003 előtti op. rendszerekben), és ismerjük már PPC2k2/WM2003 alatt az egyes kapcsolatok kettős "rétegezettségét", a proxykat, valamint, hogy az egyes op. rendszerekben hogy hozhatunk létre kapcsolatokat. Most már tovább is mehetünk egy-két olyan témára, amire szükségünk lesz különösen a "problémásabb" esetekben (hosszú +CGDCONT-parancsok problémája, S55 stb.).

 

A hosszú +CGDCONT-parancsok WinCE alatti problémája

 

Nézzük a következő problémát: mi van akkor, ha az előbb említett a Extra dial-string modem commands (régi WinCE-ken: Extra Settings (special modem commands may be inserted into the dial string)) szövegmezőbe egyszerűen nem fér bele az init string, amit át akarunk adni a telefonnak, és azt mégis át kell adnunk, mert a telefonban nincsenek adatfiókok/azokat nem találtuk meg, annyira el vannak rejtve? Ez a probléma pl. akkor jön elő, ha a +CGDCONT 5. és 6. paraméterét (V.42bis) sehogy máshogy nem tudjuk beállítani, csak a +CGDCONT használatával.

 

Ez minden olyan esetben előjön, amikor a +cgdcont parancs összhossza (a két plusz tömörítő-paramétert is megadva) meghaladja a rendelkezésre álló helyet, azaz mind a Voda (+cgdcont=1,"ip","[vitamax.]internet.vodafone.net","",1,1), mind a Westel (+cgdcont=1,"ip","internet","194.176.224.1",1,1) esetében. A Pannonnál, szerencsére, a teljes alak (+cgdcont=1,"ip","net","",1,1) kifér. (Megjegyzés: csak Palm OS alatt költelező az init string pontosvesszős lezárása, itt nem; ezért sem használtam azt itt.)

 

Nézzük ezek közül pl. a Voda Vitamax csomagjának esetét (a másik két eset - normál előfizetéses Voda, illetve Westel - ugyanezzel a módszerrel "hackelhető"). A Vodafone Vitamax előfizetők WinCE alatti legnagyobb problémája tehát az, hogy a +cgdcont=1,"ip","vitamax.internet.vodafone.net","",1,1; string nem írható be az "Extra dial-string modem commands" szövegmezőbe, mert az APN neve (és emiatt a teljes +cgdcont parancs), a vitamax.internet.vodafone.net, túl hosszú. Csak a +cgdcont=1,"ip","vitamax.internet.vodafo fér be, ahogy a köv. ábrán látható:

 

 

 

 

Többféle megoldás is létezik erre: az általam kidolgozott, ámde csak WM2003 alatt működő registry hack, illetve a terminálképernyős, lényegesen esetlenebb és kényelmetlenebb, de régebbi op. rendszerek alatt is működő megoldás, valamint a külső dialerek használata.

 

(Figyelem! Ez a probléma egyáltalán nem érinti a Palm OS gépeket. Ott ugyanis voltak olyan előrelátóak a rendszer tervezői, hogy megfelelően hosszú helyet hagytak az init string számára.)